Esztergom Évlapjai 2000
HETVESNÉ BARÁTOSI Judit: ínség Esztergomban (1866. - 1867.)
ha a rossz időjárás miatt nem akadt számukra munka, akkor nem kerestek, nem volt élelem maguk és családjuk eltartására. Erre megoldást csak az állam által finanszírozott tevékenység jelenthetett. Az értelmiségiek, az ipar- és kereskedelemben dolgozók száma viszonylag csekély volt és nem érintette közvetlenül a terméskiesés. Ezt jól tükrözi a korabeli polgári újságírás, mely az ínséges időszakokban a szűkszavú tényközlésen kívül az adakozókról, a jótékony rendezvényekről tesz közzé híreket. Esztergomban az általunk vizsgált időszakban éppen nem jelent meg sajtó, az Esztergami Újság 1865. decemberében megszűnt, az Esztergomi Közlöny I. évfolyam 1. száma 1867. október 6-án jelent meg, de egyetlen kis írással sem tér ki az elmúlt eseményekre. A kincstár részéről ötmillió forintot fordítottak az 1866-67. évi országos rossz termés okozta bajok elhárítására. Ebből őszi vetőmagra 2 561 353 forint 59 1/2 krajcárt osztottak szét Magyarország egész területén. ínségi munkára - amit a mezőgazdasági munka nélkül maradt napszámosoknak szervezett az állam - 1 328 100 forintot költöttek. A munkaképtelenek, betegek élelmezésére 295 250 forintot adott a helytartótanács, a szükséges többit adakozásból gyűjtötték össze. Ha megnézzük, hogy milyen arányban osztották szét az ötmilliót, akkor kitűnik, hogy a kővetkező évi (1867) termés a legfontosabb, arra a teljes összeg 51,2% -át, az ínségi közmunkára 26,6%-át, közvetlen élelmezésre csak 5,9%-át fordították. Az adatokat tovább bontva azt láthatjuk, hogy Botka Tivadar ínségügyi biztos alá tartozó megyék (Bars, Esztergom, Hont, Komárom, Nógrád, Nyitra, Pozsony) az országban szétosztott ínségi munka összegének 29, 5% -át kapta (a többi 56 megyére maradt a teljes összeg 74,1%-a), ennek Esztergom vármegye számára leutalt 38 000 forint csak 2,86 %-a. 1 1 Az ínségügyi bizottmány megalakulása Báró Sennyei Pál valóságos belső titkos tanácsos, a Lipót rend nagykeresztese, Magyarország királyi főtárnokmestere, 1866. június 2-án kelt 3103. számú intézvényében felszólította a ghimesi és gácsi, gróf Forgách Ágost Esztergom megyei főispáni helytartót arra, hogy „a' beállható szomorú következmények nem különben a' kedélyek megnyugtatása... miatt az intézkedéseket meg lehessen tenni,... a' legközelebb érdekelt földmíves osztálynak pót vetemények segítésével a' szenvedett veszteséget még pótolni lehet. Felhívja a figyelmet, hogy „éber figyelemmel őrködjék, hogy a' valóságos tényállást mutassa." 1 2 A nagy sietségnek több oka is lehetett. A helytartótanácsnak az 1791- V. tc. 14. pontja előírta, feladata „minden, ami hasznos és a közjó érdekében elérendő." Hozzájárulhatott egy húsz évvel korábbi esemény, az 184547-es évek felvidéki éhínsége, mely az egész országra, de főleg Pestre és Budára kiható gondot okozott. 1 3 11. Országos Levéltár (a továbbiakban: OL):D. 191.1867, IV. k. 1525. 12. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára (továbbiakban KEMÖL) Esztergom f. h. ir. 336/eln. 1866. 13. UNGÁR László: Az 184547. évi éhínséggel kapcsolatos intézkedések Pesten és Budán, in: Tanulmányok Budapest múltjából. Bp., 1938. 170-179- „Az éhező emberek megindultak a 109
