Esztergom Évlapjai 1994

SZÁLLÁSI ÁRPÁD: Az orvosi bibliofília és Helischer József esztergomi könyvtára

önmagát volt kénytelen taníttatni. Igy került haza a városi főhivatal egyik megüresedett írnoki állásába, ahol a maga is árva félig diák, az árvák ügyével foglalkozott. Szorgalmának eredményeként 1829-ben városi tanácsossá választották, s ezt a hivatalát látta el páratlan lekiismerettel az 1844-ben bekövetkezett haláláig. Kezdetben csak pénzt gyűjtött, majd amikor eladásra került a királyi ügyigazgató Subich Ferenc 2538 kötetből, valamint kéziratokból és térképekből álló gyűjteménye, a derék Helischer megvásárolta és végrendeletileg a városra hagyatékozta: gondozására, fejlesztésére 3000 váltóforintot biztosított. Mint említettük, a Heiischer-gyűjtemény nem utolsósorban orvostörténeti jellegű. Megtalálható benne az egyik első magyar füveskönyv, gyógyfüveskönyv kézzel írott korai másolata. Beythe András németújvári protestáns prédikátor, valószínűleg Méliusz Juhász Herbáriumának (Kolozsvár, 1578.) sikerén felbuzdulva 1792-ben Bécs szomszédságában botanikai művet adott ki (Fives-könyv, Németújvár, 1595.), ezt másolta le egy névtelen szerző 1705-ös dátummal, valószínűleg az Esztergom körül zajló Rákócziféle felkelés idején, valakinek kölcsönkért és vissza is adott példányából. Méliusz Juhász, Beythe András, majd Diószegi Sámuel példája bizonyítja, hogy a protestáns prédikátorok mennyit törődtek a gyógyfüvészettel. Visszatérve a Helischer-gyűjteményre: igen becses darab a Schraud Ferenc-féle háromkötetes Pestis szirmiensis, pontos címén a História Pestis Szirmiensis annorum 1795 et 1796 (Buda, 1802.), mint a kor igen hiteles járványtörténeti dokumentuma. Nagyon értékesek az orvosi disszertációk. Valamikor ugyanis a Pázmány Péter alapította, majd Mária Terézia által orvosi fakultással is kiegészített nagyszombati egyetem - mely később Budára (1777), illetve Pestre költözött (1784) - orvosi karán a doktorandusok 1770-1784 között disszertációkat írtak, melyek meg is jelentek. E disszertáció volt avatásuk feltétele. 1784-ben a kalapos király ezt a gyakorlatot megszüntette, 1816 és 1848 között azonban újra kötelező lett a kinyomtatott avatási értekezés (inauguralis dissertatio). Nem egy közülük maradandó értékűnek bizonyult, így pl. a szintén esztergomi Feichtinger Sándoré, aki - noha később botanikusként írta be nevét az orvostörténetbe - megírta az első magyarországi zoológiai témájú disszertációt (Animalia vertebrata obtutu pharmacologico considerata, Buda, 1840 ), majd az Esztergom megye flórája című művét. Megtalálhatóak a gyűjteményben az 1861-től megjelenő és az Orvosi Hetilappal konkuráló Gyógyászat szépen bekötött évfolyamai, s kriminalisztikai szuplementumként az Államorvos melléklete is. Külön kincsnek számít egy kis orvosi napló, amely Lőrinczy Rezső városi főorvos tulajdonát képezte. E kisméretű diárium egyik oldalán 1848. szeptember 4-i bejegyzéssel olvasható azon emlékezetes és szomorú mementó jellegű momentum, amikor a legnagyobb magyar az esztergomi hajóhídról szuicid szándékkal a Dunába vetette magát. Szándékának tragikumát az sem csökkenti, hogy gróf Széchenyi István igen kitűnő úszó hírében állott. Lőrinczy doktor, mint városi tisztiorvos, az eseményt egyszerű, mindennapos szürke tényként regisztrálta. Ez mindenképp a hitelességét erősíti. Lőrinczy naplója már Helischer halála után került a gyűjteménybe, amelyből az is kiderül, hogy 1844-től a város nemcsak megbecsülte, hanem már gyarapította is a könyvtárat. Valószínű viszont, hogy még a gyűjtő életében került a polcra 73