Esztergom Évlapjai 1994

SZÁLLÁSI ÁRPÁD: Az orvosi bibliofília és Helischer József esztergomi könyvtára

Pápai Páriz Ferencnek, az erdélyi Hippokrátésznek, a Pax corporis... könyvéből egy 1701-es lőcsei és egy 1774-es kolozsvári kiadású példány. Mint ismeretes, ez volt a legelső önálló magyar nyelvű orvosi munka, amely 84 év alatt 11 kiadást ért meg. Hősünk életében általában még az orvosok voltak a természettudományos gondolkodás megtestesítői. S Esztergomban, az éppen épülőben lévő Bazilika árnyékában, a teológiai művek tömkelegének megjelenése idején Helischer tudatosan a természettudományos művek gyűjtését tűzte ki célul. Más területen az eklézsia bibliotékájával aligha versenyezhetett volna. Persze azt se higyjük, hogy a tudós papok csak a teológiai textusok magyarázásával és értelmezésével foglalkoztak. Bámulatos volt természettudományos érdeklődésük. Ennek bizonyságaként a nagy bibliotékából ugyanis szinte rekonstruálni lehetne az Országos Orvostörténeti Könyvtár anyagát, legalábbis a XIX. század közepéig. Ami természetesen nem csökkenti a Helischer-kollekció orvostörténeti jelentőségét. Ami a térképeket illeti, újfent Zsámboky munkásságára kell visszautalnunk. Személyében a hazai kartográfia egyik úttörőjét is tiszteljük. Maga Helischer szintén készített egy latin nyelvű vármegyei monográfiát, címe: Descripitio comitatus Strigoniensis, 1827-es dátummal. (A mű Prokopp Gyula fordításában olvasható az Esztergom Évlapjai 1988-as kötetében.) Vagyis ugyanazon esztendőben, amikor Mathes Jánosnak az Arx Strigoniensis eiusque res memorabiles című szépen illusztrált monográfiája Beimel József helyi nyomdájában megjelent. Ismeretes Helischernek az 1838-as árvízről írott kis műve (Rövid tudósítás az 1838. évi árvízről, annak következményeiről, a kárvallottak számára befolyt segedelemről és ezeknek felosztásáról. Esztergom, 1839.), s ne feledjük megemlíteni, Szinnyei a név Heliser változatát használja. Szabad legyen megemlíteni egy kedves, de mégsem hízelgő kis epizódot. Amikor a fővárosban a szakkönyvtárosok hírét vették az esztergomi Helischer-gyűjteménynek, rögtön a Goethe-kollekció "vidéki meglepetését" sejtették benne, Elischer-Helischer alapon. Ami mégis azt jelenti, többet kell tennünk ennek a derék esztergomi gyűjtőnek országos megismertetéséért, hogy még ekkora hasonlatosság mellett se legyen a neve másokéval összetéveszthető. Pl. egy szép kiadvánnyal, 1994-ben, halálának a 150. évfordulójára. Hogy ne csak egy, a szigeten eldugott kis utca őrizze emlékét, nomeg azért is, hogy a Babits Könyvtárba járók is többet tudjanak a valódi alapítóról. IRODALOM A szerző az irodalmi hivatkozásokat a szövegbe illesztve jelöli. 74