Esztergom Évlapjai 1994
PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez
aki 1928-ban létre is hozta Esztergom első zeneiskoláját. A zongaratanításra Brenner Júliát hívta meg, aki így örömmel csatlakozott az iskolához. Sajnos, Esztergom még nem érett meg akkor a komolyzene műveléséhez. Az iskola anyagi gondokkal küzdött. Buchner saját zsebéből fedezte a hiányokat. Júlia ekkor egy évi tanítás után megvált az iskolától és folytatta magán zongoratanítását, most már az új lakásán a Mátyás király utca 29. szám alatti házában. Magánéletében nagy változást jelentett a Brenner ház leégése, majd annak újraépítése, végül eladása, éppen 1929-30-ban. Az új, saját otthon, ahol magániskoláját folytathatta, ezekben az években épült. Ezután ide jártak ki tanítványai, akiket a zene szeretetén kívül a pesti Főiskola követelményei szerint készített fel nemcsak a technika elsajátítására, de zenetörténetre, szolfézsre is. A 30-as évek általános szellemi fellendülése Júliát is visszavezette régi álmához, 1937 áprilisában beadott a Városházához egy négyívnyi tervezetet "Nép-zene iskola" címen. A város főjegyzője testvére, dr. Brenner Antal volt, aki az ügyet azonnal felkarolta és 1937. június 5-én már a Vallás és Közoktatási Minisztériumot képviselő, szintén esztergomi származású Kazacsay Tiborral megegyeztek a zeneiskola újjászervezéséről. Az igazgató Sztárcsevich László, a zongaratanár Júlia lett. 1937 szeptemberétől itt tanított, egészen 1950-ig. 8 8 Ekkor nyugdíjazását kérte, de lakásán még 1960-ban bekövetkezett haláláig - 84 évesen is tanított. Mindez azt mutatja, hogy az esztergomi kereskedők szellemi élete a XIX. század második felében már igen magas szinten állt, mert nem hihető, hogy a Brenner család kivétel lett volna, csak egy volt a sok közül, de a többiről ennyi írott emlék nem maradt fenn. A Brenner család magánéletére jellemzőek a családi ünnepek megrendezése is. így 1889. január 14-én a szülők ezüstlakodalmán az akkor még fiatalkorú gyermekek ünnepi estet rendeztek, melynek négy oldalon írt műsora is fennmaradt. Ekkor Júlia még tanult, de a nála 4 évvel idősebb Lujza már Liszt rapszódiáját játszotta. Lujza annyira jól zongorázott, hogy később ő is adott magánórákat. Zongorázni mind a 11 gyermek tanult. De visszatérve erre az ünnepélyre, Júlia és Margitka énekeltek, Károlyka szavalta el az ünneplő verset. 1904. január 14-én a 40 éves házassági évfordulóra összejött a részben már szétszóródott nagy Brenner család. Akkor fénykép is készült, ahol már 3 vő, 1 meny és 8 unoka is látható (11.kép). A legszebb, s egyben utolsó családi ünnep az édesanya 70 éves születésnapja volt. 1913. július 14-én a komoly üzletember, a 78 éves Brenner József ekkor verset írt, melynek sajátkezű javított példánya is fennmaradt. Biztosan ő olvasta fel, annyira személyes jellegű. Hűen tükrözi egy akkori nagy család szellemét: "Régen esett egy évnek mindjárt a legelején, Megszerette egymást nagyon egy leány, meg egy legény, S szerelmükből házasság lett, esküvő, lakodalom... múlt az idő., s amit vártak egy leányka jött a bölcsőbe. S aztán jöttek, egyre jöttek fiúk, lányok vegyesen... s felnőttek tizenegyen, S mind itt vannak, mind ahány. Örvendeznek és boldogok a mama boldogságán... S a mamából nagymama lett... Tizenöt szép unokán bizony én nem búsulok... Három éves dédunoka mostanig a ráadás... S a jó mama azt sem tudja, kit hogyan szeressen... Friss erővel, friss lélekkel mindenről tud... Álljatok fel hát mindnyájan és kiáltsuk, hogy Vivát!" 8 9 206
