Esztergom Évlapjai 1994
PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez
utcai ház a Közre néző részét a postának, majd 1860-ban a kert melletti részét Hulényi Péter patikusnak. így e házhoz és családhoz kapcsolódik az esztergomi II. számú patika megnyitása. Hulényi Péter (1823-1909) szintén ősi polgárcsaládból származott. Apja, Mihály (1784-1860) csizmadia mester volt. Fia, Ferenc (1816-1886) mára belvárosi templom karnagya és zenetanár, akinek a lánya Mária (1847-1885) Marosi József felesége lett. Péter, a kisebbik fia Pesten gyógyszerészdiplomát szerzett 1857-ben. Hazajőve Esztergomba, nem kapott engedélyt a patika megnyitására, mert a város nem akart még egy patikát. 1860-ban azonban elérte, hogy a "Buda uczán a Barátok és a Halottak uczájától egészen a Buda kapuig, a város külső lakossága kérelmére" személyjogú patikát nyithasson. 3 1 (Ez a patika tehát először a Buda u. 485. számú Trenker házban volt.) A patikája előtt vitték a halottakat a temetőbe és a menet hangosan kiáltotta, hogy a halál ellen nincs orvosság. Mégis, 12 évig, 1872-ig volt itt a város II. számú patikája. 1871-ben Hulényinek leánya született, így most méginkább el akart kerülni a Halottak utcájából, mert a patikának már volt örököse. 1872-ben meg is vette a mai Kossuth L. u. 41. számú házat, ahol a gyógyszertár ma is működik. Huiényinak nem született fiúgyermeke, ezért Etelka leányának - hogy a család a patikát folytathassa patikus férjet kellett keresnie. Barátjának Noszdrovszky Miklósnak az édesanyja Kerschbaummayer leány volt, akinek unokaöccse Károly 1889-ben szerezte meg a patikusi diplomát Bécsben. Kerschbaummayer Károly (1865-1951) 1892-ben vette el Hulényi Etelkát. Előbb apósa mellett, majd annak halála után önállóan vezette a gyógyszertárat egészen az államosításig. Közben Ödön fia is beállt a patikába, mint segéd, de a nevén soha nem volt a patika, mert az államosításkor még élt édesapja. Ödön Pilismaróira került patikavezetőnek. Nyugdíjazása után Szentgyörgymezőre költözött, minthogy a házát is államosították, ott halt meg 1979-ben. Özv. Trenker Jánosné, sok megpróbáltatás után, 1876-ban halt meg. Végrendeletében megmaradt két házát most már egyetlen élő leányára, Amáliára és annak férjére, Prokopp Jánosra hagyta, azzal a kikötéssel, hogy a Buda utcai sarokház maradjon meg mindig a család lakóháza, azt soha el ne adják. A szőlőket az özvegy még életében eladta, a további adósságokat veje fizette ki. Prokopp János 1853-ban vette el Trenker Jozefát, mint az óbudai hajógyár építészeti felügyelője (Bauinspizient). Ez a gyár a bécsi Duna-Gőzhajózási Társasághoz tartozott, mely 1830-ban alakult és a Duna-menti öszszes munkákat irányította. így Prokopp János munkaköréhez tartoztak a Duna-menti munkák, mint a hídépítés, kikötők és egyéb épületek tervezése, felügyelete. így járt többször Esztergomban is, és így ismerte meg a Trenker családot. A tekintélyes fűszerkereskedő Trenker Jánosnak két nagylánya volt, a 18 éves Jozefa és a 16 éves Amália. Prokopp János eljegyezte Jozefát, és 1853. november 8-án meg is tartották az esküvőt a királyi város plébánia templomában. Az egyik tanú Krakovitzer József, a már említett patikus volt, aki a patikát a Bach-korszak miatti keserűségében éppen eladta, és Győr megyei birtokára költözött. Prokopp Jánosnak Óbudán volt a lakása, oda vitte feleségét Jozefát, aki csak hálószobabútort 186
