Esztergom Évlapjai 1994
PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez
kapott, a többit a férj akarta megvenni. A hálószoba biedermeier ágyai ma is a család tulajdonában vannak a bevésett T. J. monogammal. Prokopp János vette 1854 elején egy pesti asztalos céh Duna-parti lerakatából a nagypolgári ebédlőt és a 13 darabból álló szalongarnitúrát. Ez azt mutatja, hogy nagy társaséletet kívántak élni. Jozefának több levele is fennmaradt. Ezeket szüleihez írta, beszámolva arról, hogy sokat utaznak, ezért nem jöhet gyakrabban Esztergomba. Nemcsak ő maga öltözködött jól, de még Amália húgának is Pesten vásárolt - amint írja - kalapokat. Ezzel a házassággal egy Trenker lány kilépett a kereskedő társadalomból és Budaiértelmiségi asszony lett. A Trenker - Prokopp család Trenker János (1791 -1857) esküvő 1829-Kautz Jozefa (1803-1876) Jozefa (1835-1858) Amália (1837-1900) 1853-1858 Férjük: Prokopp János (1825-1894)! 1859-1894 id. dr. Prokopp Gyula (1860-1925) felesége: Brenner Irma (1869-1952) / Józsa (1857-1920) Amália (1900-1914) ifj. dr. Prokopp Gyula (1903-1983) Irma (1908-1948) felesége: Stengl Marianna (1907-) István (1936-) Mária (1939-) Rózsa (1941-) József (1946-) Prokopp János építészeti munkásságát az "Építés és Építészettudomány" folyóirat megbízásából unokája írta meg. 3 2 Prokopp János 1825-ben Apatinban született, de szülei hamarosan Zomborba költöztek. Itt tanult mint kőművesinas a céhben. Vándorkönyvét (4.kép), amikor felszabadult, 1843-ban Zombor város hatósága állította ki. Igazolják, hogy 1841-től ott tanult és a rajziskolát is elvégezte. 3 3 1 843-ban előbb Pestre ment, ahol Pollack Ágostonnál dolgozott, 3 4 de néhány hét után Németországba indult tanulmányútra. A vándorkönyv szabálya szerint csak az "örökös tartományokban" dolgozhatott. A vándorkönyv tanúsága szerint hét évig volt Németországban, 39 építésznél dolgozott, de közben kétéves építészeti és iparművészeti iskolákat is látogatott. A hét év alatt párhuzamosan tanult és dolgozott, hogy minél jobb szakember lehessen. A vándorkönyv mellett, amely csak az ott tartózkodást bizonyítja a városi hatóság pecsétjével, az elvégzett iskolák bizonyítványai is megmaradtak. Ezekben olvashatjuk, hogy munkája miatt nem látogathatta rendszeresen az iskolákat, de így is a legjobb eredményt érte el. Sokoldalú tudását egy fennmaradt sajátkezű térképe is igazolja: 1849-ben hazajövet ugyanis Olmützben megbízást kapott 187
