Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

gyelőséghez is, melynek éves írásos összefoglalója ezzel kapcsolatban jelzi, hogy ,,. . . megindította a tárgyalásokat a múzeum vezetőivel az iránt, hogy a helyiség kérdése mielőbb megoldassék, s úgy a hivatalos, mint a társadalmi tényezők az eddigieknél nagyobb buzgalommal támogassák a múzeumot feladatai teljesítésében" (65.). A helybéliek véleménye szerint egy kultúrpalota felépítésével lehetne megoldani a problémát. Pór Antal szerint olyan épületet kellene létesíteni, „... mely magában foglalhatná a hercegprímási kép- és régiségtárat, a prímási és főkáptalani közhasználatú levéltárakat, továbbá a történelmi és régészeti társulat nagybecsű múzeumát. Közadakozásból megépíthető és berendezhető lenne, csak meg kellene kezdeni az erre irányuló akciót" (66.). A közgyűlésre ezekből a nagyszabású álmokból csak annyi jut be, hogy kérik a város és a vármegye közönségét, „legyenek rajta, hogy társulatunk anyagi támogatásban részesüljön, és hogy céljának megfelelő, a közérdeket szolgáló múzeumhelyiséghez jusson" (67.). Az elnökké megválasztott Horváth Béla főispán már-már megoldást hozott. A maga részéről ugyanis azt szorgalmazta, hogy addig is, amíg a kultúrpalota építésével komolyan foglalkozni kezdenének, a város és a vármegye segítségével egy ideiglenes, ám megfelelő helyen nyissák meg a múzeumot a nagyközönség számára. Horváth Béla terve végül is azon bukott meg, hogy a vármegyében elmérgesedett belviszályok miatt távoznia kellett főispáni székéből. A kialakult helyzetben a Főfelügyelőség már lemondani látszott a társulatról. Fraknói Vilmos 1904. december 19-én kelt levelében elismerte ugyan Némethynek a múzeum fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységét, de kénytelen volt megállapítani: „Sajnos az eredmény nem áll arányban az annak érdekében kifejtett önzetlen buzgalommal, és az esztergomi múzeum egyáltalán nem sorolható ama vidéki gyűjtemények közé, amelyek a rendelkezésre álló eszközök sikeres felhasználásával a hazai kultúra számottevő tényezői közé emelkedtek" (68.). A problémák fő okait keresve, a múzeum hiányát, a társulati élet pangását, a hivatalos és társadalmi tényezőknek passzív, áldozathozatalra nem képes magatartását, valamint az éves társulati jelentések elmaradását jelölte meg. Ezek hiányában ugyanis a Főfelügyelőség nem tudja a kellő segítséget megadni. Közbenjárást ígért a főegyházmegyei székesfőkáptalannál annak érdekében, hogy a múzeum újabb helyiségeket kapjon a Bibliotékától. Végezetül arra kérte Némethyt, hogy adjon tájékoztatást számára arra vonatkozóan, hogy a főkáptalan jelenlegi személyi viszonyai lehetővé teszik-e érdemi tárgyalások folytatását. Némethy 1905. január 8-án kelt válaszában kifejtette, hogy „A helyiségek átengedésének reménységéről, amint látszik, egyelőre le kell mondanunk, mert a főkáptalan jelenlegi személyi viszonyai olyanok, hogy helyiség megszerzésére kialakítást nem nyújtanak" (69.). A múzeum elhelyezésével kapcsolatban elsősorban azt tartaná előnyösnek, ha az a városháza vagy a vármegyeháza kórnyékére kerülhetne. Egyidejűleg jelezte, hogy egészségi állapota miatt lemondásra készül múzeumőri tisztéről, ami miatt gondoskodni kell az utódjáról. A múzeum elhelyezésével kapcsolatos elképzelések minden irányból kátyúba jutottak. Az egyház nem segített, a főispán megbukott. Ezek után nem keltett meg79