Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

felmérte a magánkézben lévő anyagot, s a tulajdonosok engedélyével az Akadémia egyik ülésén felolvasás keretében bemutatta, majd értekezését több rajzzal ellátva, „Néhány kiváló emlék Esztergom vidékéről" címmel 1892-ben önálló füzet formájában is közreadta. Emellett gyűjtötte az előkerülő tárgyakat, összeszedte a céhek meglévő pecsétjeit, okiratait és céhládáit, megalapozva ezzel a múzeum céhtörténeti gyűjteményét. A gyűjtemény így, ha lassan is, de gyarapodott. A régészettel foglalkozó társulati tagok érdeklődésének a szentkirályi ásatások nyitottak megfelelő teret. Rózsa Vitái 1895. október 24-én bejelentette a választmánynak, hogy Némethy Lajos, Gyarmathy József és a társulati titkár Ivánffy Endre régésszel megtekintette a szentkirályi földdombot, ahonnan már több tárgy került a főgimnázium múzeumába. Véleményük szerint itt sikeres ásatást lehetne végezni. A választmány Magos Sándor királyi táblabírót bízta meg azzal, hogy tárgyaljon a tulajdonosokkal az ásatások megkezdése érdekében. Magos eredménnyel járt, s így 1895. november 5. és december 13. között feltárhatták a Szt István király tiszteletére emelt templom három apszisát, továbbá az egyik csarnokot egészen s a másik csarnokot részben. A munkálatokat a millenium esztendejében, 1896 késő őszén fejezték be. (A templomot akkor a jeruzsálemi Szt. János-lovagok tulajdonaként határozták meg. A feltárás jelentőségét nem csökkenti, hogy újabb kutatások bizonysága szerint a szentkirályi keresztesek nem tartoztak a johanniták közé. (43a.) Felmerült a templom romkertként való bemutatásának gondolata is; a megvalósítás azonban pénz hiányában elmaradt. Mindössze annyi történhetett, hogy a romokat egy esztendeig — 1897 végéig —nem temették vissza, addig nyitva hagyták a közönség számára. Az ásatás során talált tárgyi emlékek a főgimnázium múzeumában kaptak helyet; ugyanígy azok is, amelyek Piszkéről, Tokodról, Dorogról, Köbölkútról, Bajnáról, Bényről, Ebedről és más településekről kerültek felszínre. Esztergomban a Kolos híd alapozása során bukkantak elő értékes maradványok. Ezeket megtekintette Nagy Géza múzeumőr, és kisebb részüket elvitte a Magyar Nemzeti Múzeumba, nagyobb részüket azonban a társulatnak hagyta. Némethy megjegyzése szerint csak az egyik „. . . koponyát, a tatárfejet és a csákányt, a török zászló egyik félholdját, s a lófarok egyik gombját vitte el..." (44.). A szentkirályi ásatásokból, a Szt. Lőrincz és Szt. Adalbert templomokból származó kövekből Némethy Lajos a vízivárosi plébánia oldalánál a Vitéz féle függőkertek falaihoz hasonlót éDÍttetett. Az ebbe elhelyezett márvánvtáblára a következő feliratot vésették: LAPIDES E RVDERIBVS AED"lVM S. AD ALBERTI, S. LAVRENTII ET CRVCIGERORUM IN SZENTKIRÁLY. HVC CONGESSIT 1897. L. N. VAD. ET P. Az 1898. január 30-án tartott társulati ülésen Némethy elérkezettnek látta az időt a múzeum ügyének rendezésére. Az Esztergom és Vidéke szerint: „Felhívta a gyűlést, hogy az egyesület most már tekintélyes régiséggyűjteményének alkalmas elhelyezéséről gondoskodjék" (44 a.) A választmány vitája nyomán határozat született a főkáptalan felkéréséről miszerint az tegye lehetővé, hogy a társulat a gyűjteményét 73