Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

„... . legalább ideiglenesen a főkáptalani könyvtár egyik üres szobájában helyezhesse el" (45.). Kéréssel fordultak továbbá a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségéhez 500 frt ásatási költség biztosítása tárgyában. Többen felszólaltak a bécsi és budapesti régiségárusok ellen „.. . akik feltúrják a határokat és potom áron visznek el értékes régiségeket" (46). Szerény ellenintézkedésül 100 frt-ot szavaztak meg a következő évi költségvetésben vásárlások céljára. A régészet ügyei iránt megnyilvánuló folyamatos figyelem és érdeklődés újabb eredményeket hozott. 1898 márciusában például Rózsa Vitái és O'sváth Andor bejelentése alapján megvizsgálták az Ispita hegyen felfedezett sírokat, valamint a Magyar-Szölgyénben talált török régiségeket. Az április 21-én tartott választmányi ülésen ,,B. Szabó Mihály indítványára mondták, hogy ezentúl minden megyebeli leletet, ha lehet, az egyesület múzeuma számára megszereznek, mindenesetre lefényképeztetnek. így a legutóbb talált Ispitahegyi sírt is" (47.). Néhány héttel később, május 25-én Némethy Lajos megvizsgálta a dömösi templom romjait. Egy pince falában három kőpillért, egy oszloplábat és több faragott kőlapot vett észre. Felkérte az ottani gondnokot arra, hogy a társulatnak szerezze meg azokat. A tulajdonos mindössze 31 frt-ot kért a 12. századból származó kövekért. Foglalkoztatta a gondolatokat a romok feltárásának terve is. Azonban hamar be kellett látniuk, hogy szűkös anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé a négy holdnyi terület feltárását (48.). A társulat időközben megkapta az engedélyt gyűjteményének a Bibliothéka épületében való ideiglenes elhelyezésére. Erre enged következtetni az Esztergom és Vidéke 1898. július 28-án megjelent híradása, mely szerint a társulat régiségei a Bibliothéka egyik szobájában vannak, s a diákok igen érdeklődnek a látnivaló iránt. A lehetőségeknek ez a cseppnyi bővülése új erőt adott a szervezőknek. írások sorával jelezték azokat az erőfeszítéseket, amelyeket más vármegyék tettek múzeumuk fejlesztése érdekében. Szerte az országban bekövetkezett az, ami a millenniumi ünnepségek nyomán várható volt. A vármegyék a fővárosi nagy kiállításhoz hasonlók rendezésével kívánták megmutatni a maguk értékeiben rejlő erőforrásokat. 1898 augusztusában például Ipolyságon, Hont vármegye székhelyén nyílt régészeti, történeti, képzőművészeti, fénykép, érem, ékszer, pecsét, címer és egyéb anyagokat felvonultató kiállítás, jórészt magángyűjtők jóvoltából. A hontiak kezdeményezését azonnal példaként állították az esztergomi polgárok elé, mondván, hogy hasonló kiállítás rendezésére Esztergom is vállalkozhatna. A gondolat felvetését azonban nem követte cselekvés. Meg kellett elégedniük azzal a szerény, de mindenképpen jelentős eredménnyel, mely szerint régiségtáruk ebben az évben már önálló helyiségben fogadhatta a Lőrinc utcai építkezések során talált oltárkövet s a Szt. Adalbert templomból származó zománcos téglákat. A múzeum valamint a régészeti, történelmi és iparművészeti kiállítás ügye ezt követően sem került le a napirendről. 1899 áprilisában ismét Hont vármegye példájára hivatkozva említették az esztergomi gyűjtemények jelentős értékeit. Egy létrejövő kiállításnál, mint mondták, a kincstár és a prímási palota gyűjteményei mellett számolni kell a 74