Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

város pénztárából a jövőben való megterheléseinek elkerülése végett a Nemzeti Oskolák tanító székeit a helybeli Szt. Ferenc szerzetesrend tagjainak adják azt át, ezzel azt is nyeri a város, hogy ha a szerzeteseknek valamilyen fizetést adni is kell, a hópénz fizetésétől mégis végképp megmenekedhetik a későbbiekben." (20.) E válaszban — ha burkoltan is — benne van a polgárság képviselőinek állásfoglalása: Mi szükség van a tanítókra, hisz semmi haszon nincs belőlük, csak a gond van velük, fizetni kell őket, öregségük esetén nyugdíjat kell biztosítani számukra. Sokkal ésszerűbb, ha megkérik a szerzeteseket, és akkor a város pénztárából is jóval kevesebbet kell kifizetni. A szélsőséges véleményt talán idokolja, hogy a tanítókkal az elmúlt időben rendkívül sok gond volt, de így is jellemzően tükrözi a városi polgárság egy jelentős rétegének vélekedését a népoktatás ügyéről. Az év végére a helyzet tovább romlott: Feichtinger János ágyban fekvő beteg, „az ő tanítói kötelességét mind a Ns. Közönségnek nyilvános megütközése, mind pedig a szárnyai alatt lévő növendék ifjúság végső romlás és elhagyattatás nélkül egyáltallyában nem tellyesíthetné, ennél fogva mind addig, méglen ezeránt Felsőbbségi K. Elhatározó Válasz érkezend valakit helyére rendelni szükségesnek vélne" (21.). A város vezetősége Graffl Ádámot utasítja a tanítói teendők ellátására a második osztályban is. A következő évtől, 1833-tól fontos változásnak lehetünk tanúi a város népoktatásának fejlődésében. Ekkor lett az országgyűlési követté választott Pinke István helyett Helischer József az iskolák igazgatója. Helischer József, a reformkori Esztergom talán legkiemelkedőbb polgári személyisége, 1779-ben született a városban. Apja, aki szintén a József nevet viselte, a szabad királyi város polgára volt, akinek korai halála (1798) után fia magántanítványok oktatásával tartotta fenn magát, hogy befejezhesse gimnáziumi tanulmányait. Ezt követően Pesten bölcsészeti, majd jogi tanulmányokat folytat, miközben — már 1799-től — a város szolgálatába áll. Az okiratok tanúsága szerint 1806-ban írnok, jegyzőkönyvvezető; majd az „esztergomi árvák atyja" — azaz közgyám —, 1829-ben pedig városi tanácsos lesz. 1827-ben Esztergom vármegye megbízásából egy latin nyelvű történeti—helyrajzi leírást szerkeszt. Mintának Bél Mátyás nagy művét (Notitia Hungáriáé novae historica-geographicae) tekintete. Azt a 18. századi részletes képet, amit Bél a vármegyéről és a városról adott, jól kiegészíti Helschernek — a vármegye hatóságaival hitelesített — munkája. Ez a megye népesedési viszonyainak leírásán túl alapos tájékoztatást nyújt a korabeli Esztergomról is (a város fekvése, utcarendje, szőlőművelése, céhei, a lakosság lélekszáma, nemzetiségi megoszlása, az iskolaügy helyzete stb.) (22.) Közel tíz éves fáradozásának eredményeként jött létre az új szegényház és a kórház 1839-ben. (23.) Legnagyobb érdeme a könyvtár alapjának megteremtése, azáltal, hogy a városra hagyta gazdag magánkönyvtárát, és annak fenntartására 3000 váltóforintos alapítványt tett. E tények eddig is ismertek voltak, — de nem így az a szerep, amit a város népoktatásában betöltött az alatt a néhány év alatt, amíg a város iskoláit igazgatta. Az 1833. évi változásokról a város vezetőihez írt levelében ezt olvashat373;