Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

re, hogy a várostól állandó fizetést kap, „mégis hónaponként minden leánykától 1 garast szedni tapasztaltatna." A fiúnépiskolában tanítók pedig 2 ft-ot szednek familiatio címén, „pedig a familiatio 30 kr-okban ezüstben volna meghatározva, tehát az ilyen rendetlen zsarolásokat gátolni kelletik." (13.) A továbbiakban azt is megtudjuk, hogy a királyi városba járó szenttamási gyermekek után Feichtinger János nem kapta meg a Szt. Tamás mezővárostól járó 50 ft-ját, ami még egy 1787-ben kötött szerződés szerint jár a tanítónak. (14.) Az iskolák zilált állapotát mutatja, hogy 1829-ben az iskola hitoktatója, miután nem kapott a várostól kellő fizetséget, Gráffl Ádám tanító ellen fordult, és különféle sértő kifejezésekkel illette azt. Ennek kapcsán Gráffl így panaszkodik a városi tanácsnak írt levelében: „illy példátlan káromkodó rágalmazással az egész növevény ártatlanságot botránkoztatta meg: csinálom ... az ostoba teremtését, állapottyát, szamár, irigy disznónak, csúnya, csúf gyalázatos éhetetlen embernek" nevezte, majd később így folytatta: „ha a ti professzorotok nem volna ollyan ostoba szamár, hát tik sem volnátok ollyanok, a szülőknek sincs eszek, hogy a gyermekeiket ide adgyák, itt semmi jót nem tanulnak, csak a nagy lármát". Azóta a gyermekeknek nincs maradásuk, a darabontokkal űzeti őket; majd egy másik alkalommal „elküldött a klastromba egyet a Feichtinger Űr tanítványaiból korbácsért, 6 virgást, melyek a falon csüggtek, beáztatván; drabantnak verettetésével fenyegetődzvén préselte ki szegény gyermekektül azoknak neveit, kik az említett 20-ik júliusi történetet nékem elbeszéllették, azok közül egyet az oskolában már előhívatott, de még sem merte verettni, az tartott pedig megin három óráig, több gyermekek hazaszaladtak, be sem mertek menni az oskolába a nagy lárma és fenyegetése végett. . ." (15.) A példátlan eset kapcsán beidézték Mayer Ágoston hitoktatót a tanács elé, aki elismerte, hogy a vádak nagy része igaz; végül a tanács úgy döntött, „nehogy az ártatlan ifjúságnak a tanítók és a fellyebbvalók eránt tartozó tisztelete az illyes tettek szemlélése által megcsökkenjen". utasítja a lelki oktatót, „hogy magát ezen túl mindenekben a Felséges Parantsolatokhoz alkalmaztatván" (...) a tanítóval „egyetértőler; munkálódjon a gyenge gyermekek lelki tanításában, mivel a felsőbbi parantsolatok is egyenesen oda mutatnának", hogy a lelkipásztorok és tanítók együtt működjenek. Ezekután az atya önkéntesen Gráffl Ádámhoz ment és a kezét nyújtotta: így egymásnak megbocsátottak. (16.) Ezzel a tanító megalázó ügye lezárult, de az iskolák állapotában korántsem állt be javulás. Az 1829 márciusában meghalt Rantzmayer Leopold helyére a szegedi orgonistát, Linnert Tamást választották meg. A vele kötött szerződésből a következőket tudhatjuk meg: Fizetését az 1824. évi visitatio és a felsőbb helyen jóváhagyott megállapodás szerint kapja. A kántori és az ezzel kapcsolatos egyházi zenészi teendőin túl köteles „két alkalmatos és a musikát értő praeceptorokat, tudni illik egy magyart és egy németet, azon esetre pedig, ha a Ns. város még egy oskolaszobát építtetne, harmadikat is minden különös jutalom nélkül fogadni és tartani." Ez a kötelezettség is bizonyítja, hogy a karigazgató csak névleg vett részt a tanításban, elsősorban az egyházi szolgálattal 371;