Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

kapcsolatos kántori teendőket látta el, a lányok tanítását a két segédtanító végezte. Figyelemre méltó a másik követelmény: „A nemes tanátsnak és városnak úgy a Ns Publicum javára és rész szer ént tulajdon könnyebbségemre Muzsika Oskolát minden héten négyszer az oskola után való órákban tartani és a gyermekeket akiknek tudni illik a szülei kívánni fogják az Éneklésben és Muzsikában minden különösebb jutalom nélkül oktatni köteles lészek." (17.) Ez a kötelezettség azt jelenti, hogy a város jólképzett karigazgatója zenei oktatást is nyújt az érdeklődőbb gyermekeknek. Ennek megvalósulásáról nincsenek konkrét adataink, mindenesetre ez rendkívül jelentős kezdeményezés volt az 1820-as évek végén Esztergomban. (Bár a zenei oktatás jó színvonaláról a 18. századból is vannak adataink: mint erről korábban már szó esett, Makay Lőrincz esztergomi iskolarektor nagytudású és tehetséges karvezető volt.) Az iskolai oktatás színvonalát jól tükrözi Adamkovics Mihály tankerületi főigazgató levele, melyben az 1831. június 28-án tartott vizsgálat eredményeiről számol be a tanácsnak. Ebben a következőket olvashatjuk: „A második osztályban tanító öreg tanító Feichtinger János alatt csak 14 szegény tanítványt találtam és őket megvizsgálva azt tapasztaltam, hogy a legszükségesebb tárgyakban is gyengén vannak oktatva, hallottam, hogy mivel tanítójuk eltörte a lábát, hosszú ideig távol volt az iskolából, a gyermekek az első osztályba visszamentek az egyébként szorgalmas Graffl Ádámnak nagy terhet jelentve." Ezért Feichtinger János számára hópénzt (pyugdíjat) kér, mert a tanító egészsége egyre romlik, így a további tanításra alkalmatlanná vált. Kéri, hogy a felsőbb királyi rendeletek értelmében tekintettel 28 évi munkájára, adjanak neki illő nyugdíjat, helyére pedig más alkalmas tanítót válasszanak. (18.) A város népiskolai helyzetének 5 évét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az iskolák korántsem érik el azt a színvonalat, amit a kor követelményei a városi iskolával kapcsolatban elvárnak. Az elbocsátott Kolosváry János alkalmatlansága miatt és az idős Feichtinger János tehetetlensége következtében a második osztály jóformán csak névlegesen létezett; E megállapítás igazságát bizonyítja az iskolai igazgató Feichtinger nyugdíjügyével kapcsolatos jelentése is. Miután Feichtinger Jánost 1804-ben helyettes tanítónak kinevezték „az oktatás módját Budán kitanulván, még azon esztendő végével hivatalát kezdette és 20 esztendeig tehetsége szerént folytatta. De az után részént öregsége, részént betegsége miatt — az egész Nemes Közönségnek kipótolhatatlan kárával — kötelességének eleget nem tehetett, oly annyira, hogy tsak néhány gondatlan szülének gyermekei járának oskolájába, ellenben a gondos atyák magzataikat nagy költséggel vagy otthon taníttatni,, vagy más helyen oskolába járatni kinteleníttettek, tehát az utóbbi 8 évet tekintetbe nem vehetvén". (19.) Sok viszontagság közepette működött a Graffl Ádám által vezetett első osztály is. Talán legkevesebb gond a leányosztállyal volt, bár ennek működése sem volt zavartalan. Ezt az áldatlan állapotot a város vezetőinek és választott polgárainak nemtörődömsége és szűk látókörűsége is súlyosbítja, amint ez kiderül a Feichtinger nyugdíjazását kérő főigazgatónak adott válaszukból: „A választott polgárság eltökélt kívánsága, hogy az efféle hópénz adásának a 372;