Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

Ebben az időben alakult ki a később továbbfejlődő iskolaszerkezet: kétosztályos önálló fiúiskola, melyben két önálló tanító oktat, egyosztályos leányiskola, melynek vezetője a plébániatemplom kántora, aki segédtanítók alkalmazásával látja el tanítói feladatait, egy idősebb polgárasszony tanítja a lányoknak a kézimunkát. 2. Esztergom szabad királyi város népoktatásának fejlődése 1825—1845 között Ez az időszak az 1845-ig fennálló jellegzetes népiskolatípusnak, a kisiskolának utolsó fejlődési periódusa. A kisiskola a városokban, mezővárosokban és falvakban kialakult, az uralkodó osztály által meghatározott módon fenntartott oktatási—nevelési intézmény, mely a latin iskolától szervezetileg független, önálló vallási, erkölcsi, valamint „állapotbeli" kötelességekkel kapcsolatos ismeretek nyújtására szolgált, mindezeknek alárendelten olvasást, írást és számolást, helyenként más ismeretköröket is oktatott. (5.) Miként ezt a korábbi adatok szemléletesen bizonyítják, a királyi városban is kialakult a 18. század elején ez a jellegzetes népiskolatípus, mely hamarosan jelentős fejlődésnek indult. Ebbe az iskolába elsősorban a város alsóbb társadalmi rétegeiből származó gyerekek jártak, az egyszerűbb céhes iparosok, kézművesek, kereskedők és a tehetősebb földművesek gyermekei, akik aztán később a városi dolgozó emberek egyszerű életét élték. A nemesek és városi patríciusok gyerekeit magántanító oktatta, vagy a jóval kisebb létszámú magániskolák tanulói lettek. A városi életforma, a céhes—kézműves, kereskedőmunka megkövetelte, hogy az erkölcsi, vallási és „állapotbeli" ismereteken túl az itt tanuló növendékek megtanuljanak írni, olvasni és számolni, hiszen enélkül már nehéz lett volna a városi iparos életmód feltételeinek megfelelni. Emellett ennek a városi kisiskolának is alapvető feladata volt a városi hierarchiába történő betagozódás elősegítése. Ez adja fő nevelési feladatát: az erkölcsi, vallási, állapotbeli ismeretek elsajátítása útján a felnőtt életvitelhez szükséges, elfogadott magatartási normák kialakítását. Erre szolgált a vallásoktatás: a katekizmus, a legendák, egyházi énekek tanítása és a városi iskolákra már jellemző földrajzi, történelmi ismeretek tanítása. Hiszen a városi iparos, aki céhlegényként gyakran egész Európát bebarangolta, jóval alaposabb, saját tapasztalatokra épülő, széles körű földrajzi és történelmi ismeretekkel rendelkezett, mint a falujából esetleg katonaként elkerülő parasztember. A későbbiekben azt vizsgáljuk, hogyan feleltek meg a szabad királyi város népiskolái ezeknek a feladatoknak. Ehhez a legjobb kiinduló adatokat az 1824. évi canonica visitatioból nyerhetjük. A látogatás jegyzőkönyveiből kiderül, hogy az iskolák egyazon tető alatt vannak a városházával, közülük a gimnázium van a legjobb állapotban. A nemzeti és kisiskolák állapotáról a városi magisztrátus által kiküldött bizottság megállapította, hogy a legszükségesebb hiányokat pótolták, de a teljes renoválást jobb időkre halasztották. A város népiskolái a Duna utca (jelenleg Deák Ferenc utca) sarkán álló, ez idő tájt még földszintes épületben voltak. 368;