Esztergom Évlapjai 1988

Peterke Árpád: Oktatásügy Esztergomban 1945—1949.

kozatot kellett tenniök, hogy a felajánlott státuszt elfogadják-e. Egyúttal kinevezték az állami iskolák igazgatóit is. Kapuy Vitái a Szt. Benedekrendi iskola igazgatója a megbízást visszautasította azzal az indokkal, hogy mint szerzetes csak a helyi főapáttól fogadhat el szolgálati beosztást. Az elutasító nyilatkozatot a tanfelügyelő tudomásul vette, és helyette Pollák Gyula községi iskolai tanítót bízta meg az igazgatói teendők ellátásával (51.). Ugyanígy elutasítóan nyilatkozott 33 szerzetes tanítónő a tankerületből. Szikorszky Edit volt az egyetlen a Szt. Anna zárdából, aki vállalta az állami pedagógusi hivatást (52.). Az iskolák elnevezésükből azonnal törölték a felekezeti jellegre utaló megjelölést és helyette az „állami" megjelölést alkalmazták. Milyen szerepe volt az eseményekben a katolikus egyháznak és a helyi egyházi főhatóságnak? A Főegyházmegyei Tanfelügyelőség az általános iskolák szervezését mindaddig elősegítette, amíg az iskolák felekezeti jellegét csorbítatlannak látta. Ez kettős cselekvést követelt az egyházi főhatóságtól: egyrészt óvatosságot, a rendeletek finom támadását a maga pozícióiból, másrészt a rendeletek gyors és pontos végrehajtását, továbbítását az iskolaszékekhez, hogy semmiféle támadható felületet ne mutassanak az állami szervek felé. Mindez végeredményében — a kirívó szélsőséges esetek kivételével — inkább elősegítette, mint gátolta volna az általános iskolák megszervezését. Közismert, hogy a szélsőségesen negatív példák az általános iskolák kiépítésével és főképpen az államosítással szemben a legfelsőbb egyházi körök részéről nyilvánultak meg. Az iskolareform fontosságát fémjelzi, hogy Mindszenty József hercegprímás személyesen vett részt a felekezeti érdekek védelmében olyan ügyekben is, melyek alacsonyabb szinten zajlottak. Hogy a népiskolák általános iskolákká való szervezésében tisztán dönthessen, a tanfelügyelőségtől pontos adatokat kért be 1946. január 15-én (53.). A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez küldött átiratban kifogásolta, hogy őt a 37 000/1945. V. K. M. sz. rendelet előkészítésébe nem vonták be. Kérte, hogy az ellentétek vagy sérelmek elkerülése végett a régi gyakorlathoz térjenek vissza: a minisztérium az iskolákat érintő rendeletek előkészítésébe vonja be az egyházat. Hivatkozva a tanteremés tanítóhiányra, tiltakozott az iskolák felső tagozatának kiépítése ellen (54.). Mivel tiltakozással a rendeletek megváltoztatását elérni nem lehetett, a tanügyi főigazgató a népiskolák fejlesztése tárgyában így írt az egyházmegyei főtanfelügyelőnek: „Az 1—3 tanerős katolikus népiskoláknak általános katolikus iskolaként való megmentése azzal biztosítható, ha a katolikus népiskola fenntartója legalább elvben határozatilag haladéktalanul kimondja, hogy katolikus népiskoláját katolikus általános iskolává szervezi át" (55.). Végül a katolikus tanügyi főigazgató a hercegprímás utasítására 1946. július 24-én valamennyi gimnáziumi, polgári iskolai igazgatónak kötelezően elrendelte a püspöki kar nevében az általános iskola megszervezését. A végrehajtást olyképpen szabályozta, hogy azokon a helyeken, ahol katolikus jellegű középiskola és elemi iskola van, a kettő összevonásával történjék meg; ahol csak zárdai elemi iskola működik, ott a koedu359;