Esztergom Évlapjai 1988

Peterke Árpád: Oktatásügy Esztergomban 1945—1949.

Tény, hogy az általános iskola megszervezése a népiskolai tanítóságra az eddigieknél is nagyobb terheket rótt, meg kellett felelniük a velük szemben támasztott magasabb szakmai igényeknek, bár az erre való törekvés sohasem volt tőlük idegen. A néptanító „Éhezve, fázva, az önképzés, a lelkiismeretes felkészülés eszközeitől megfosztva, sokszor szétdűlt, rombadőlt otthonnal, méltatlan váddal illetve, a holnap bizonytalanságától remegve, új utat tör, romokat takarít, erőt, bizakodást, reményt sugároz. Az élet minden eseményei, kicsinyeskedései, zavaros habjai fölött viszi a fáklyát, a »hősök« lelkét" (20.). Az általános iskola létesítése jelentőségéhez méltó vitákat kavart, rokon- és ellenszenveket ébresztett. Bodó Lajos tanfelügyelő állásfoglalása fejezi ki leghívebben az általános iskola jelentőségét: „... tudatosítsuk az általános iskola értékét minél szélesebb rétegekben. Az általános iskola évtizedek óta a legszociálisabban nemzeti gondolat, mert az ország minden részén megszerezhetik az általános műveltséget, amit az általános iskola nyolc osztálya nyújt" (21.). Az ötödik osztályok — a tanító egyéniségétől függően — egyes tantárgyakból néhol megközelítették a középiskolai nívót. Az eltelt időre kiszabott szűkített anyagot lényegében minden osztály feldolgozta. A fegyelmet, rendet viszont meg kellett volna szigorítani, mivel a sok szünet és a hazulról hozott szabados szellem miatt sok volt a fegyelmezetlen gyermek (22.). Igen sokan vélekedtek úgy, hogy az általános műveltség emelése szempontjából kedvező az általános iskola. Az értelmi nevelés színvonalát a népiskolával szemben magasabbra képes emelni még akkor is, ha a polgári iskolai és gimnáziumi keretekben megnyíló általános iskolák jobb körülményeik, szaktanári ellátottságuk vonzó ereje miatt megtartották a szülők bizalmát. A tanév utolsó hónapjában a körzeti iskolai felügyelők beszámoltak az 5. osztályokban tett látogatásuk tapasztalatairól. A Szt. István városi állami népiskolában a körülményekhez képest igen jó munkáról nyújt részletes tájékoztatást a körzeti iskolai felügyelő, amit 1946. április 16-án a tantestület módszeres értekezletén írásban is rögzítettek. Általánosabb volt azonban az olyanféle tapasztalat, hogy a legtöbb iskolában jóváhagyott órarendek sincsenek, mert azokat teremhiány miatt elkészíteni sem lehet. A tanítás váltott műszakban folyt. A szakoktatás bevezetése ellenére a legtöbb 5. osztályt a népiskolai szervezetnek megfelelően egy tanító vezette." Hogy az általános iskola mivé fejlődik, attól függ, hogy lesz-e hozzá jó iskolaépület, kellő felszerelés és főképpen jól felkészült és lelkes nevelőtábor. Mert az iskola olyanná válik, amilyenné a nevelők teszik." — olvashatjuk a jegyzőkönyvekben (23.). A megnyílt 5. osztályokkal kapcsolatban a tantestületek értekezletein megfogalmazott véleményeket az alábbiak szerint lehet összegezni: — a tanulók tárgyi tudása bővült, de szükségessé válik a részletes tanterv és jó tankönyvek megjelenése, — a tananyag óránkénti pontos beosztása nem mindig vihető keresztül, s házi leckék feladásával sem lehet boldogulni, mert a szülők nem képesek rendes tanulást biztosítani, a begyakorlás is az iskolában történik, s amikor óránként váltogatják egymást az osztály tanítói, nem jut rá idő; 350;