Esztergom Évlapjai 1988

Peterke Árpád: Oktatásügy Esztergomban 1945—1949.

— éppen a tanítók óránkénti változása, új és új arc látása miatt megszűnik a tanító és tanítvány között az a bensőséges családi kapcsolat, amely a népiskolát eddig jellemezte; — ilyenformán azután a nevelői tevékenységre is inkább csak az ún. osztályfőnöki órán kerülhet sor; — nagy probléma a szelekció kérdése is, vagyis az, hogy mi történik azokkal a tanulókkal, akiknek értelmi színvonala meghaladja az általános iskolai ismeretanyagot; — az általános iskola minőségi többletének kibontakozását hátráltatják a nehéz körülmények, az 5. osztály tananyagában és annak elrendezésében mutatkozó tanácstalanság jórészt a megfelelő tankönyvek hiányára vezethető vissza (24.). Az első tanév tapasztalatai nyomán megkezdődött az általános iskola szervezeti továbbfejlesztése, a népiskolai tanítók felkészítése és a tanterv elkészítése. Az iskolareform gyorsítását célzó intézkedés volt a tanítók világnézeti átképzése, amely már 1945 nyarán elkezdődött. Esztergomban a világnézeti értekezletek szervezésével közvetlenül Csonkás Mihály gimnáziumi tanárt és Dr. Peisch Alajos polgári iskolai igazgatót bízták meg (25.). Az egész évben folyó világnézeti átképző tanfolyamokon kívül az általános iskolában tanító pedagógusok részére ének—zenéből, a világnézeti tárgyakból (magyar, történelem) és gazdasági ismeretekből rendeztek tanfolyamokat (26.) Az énektanítók tanfolyamát 1946. július 20. és augusztus 10. között 19 munkanapon Kovács M. Bellarmina szerzetes tanítónő (vízivárosi zárda) és Béres István tanár tartotta (27.). A résztvevők ellátásukról önmaguk gondoskodtak. Hat napos időtartamra személyenként 12 kg lisztet, 1 kg zsírt, 0,5 kg mézet kellett magukkal vinni, s ágyneműt úgyszintén. Az élelmiszerek árát megtérítették. Az intézkedésre az élelmiszerek beszerzésének nehézségei miatt volt szükség (28.). A városban a középiskolákkal közösen szervezett szakmai tanfolyamokon 1946 nyarán valamennyi városi néptanító részt vett, számszerint 31-en. Végül a minisztérium és a hercegprímás között zajló állandó nézetkülönbségek, viták is nyugvópontra jutottak az általános iskola szervezeti kiépítése tárgyában, amit az 1946. augusztus 12-én kiadott hercegprímási körlevél bizonyít. Ez elrendelte, hogy a főegyházmegye minden olyan rk. népiskolája az 1946,/47-es tanévtől rk. általános iskolává szervezendő, ahol az átszervezés dologi előfeltételei megvannak. Felszólította az iskolaszéki elnököket a cél érdekében a fiú—leány osztályok összevonására, a népiskolák és közép-polgári iskolák összeolvasztására. Az általános iskola 5.—6. osztályaiban elrendelte a szakrendszerű tanítást. Ahol önálló általános iskola nem létesíthető, ott körzeti vagy fiók-iskolák nyitását javasolta. Módot adott a különböző felekezetű iskolák kooperációjára, ezek egyesítés utáni jellegéről az egyházi főhatóság dönthetett. Nagyon nagy szükség volt a katolikus egyház részéről erre az állásfoglalásra, hiszen a felekezeti iskolák egyházi főhatóságuk intézkedése nélkül eddig kivonták magukat az állami törekvések végrehajtása alól. Egyúttal jelezte a körlevél az egyház szándékát, hogy mindenáron meg akarta tartani az oktatásügy terén meglévő pozícióit, és nem akart lemondani a fennhatósága alá tartozó népiskolákról. 351;