Esztergom Évlapjai 1988

Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Esztergom nyomdászata 1763—1849.

Imrét és Baloghy Imrét alispánokká választották, amint erről az üdvözlő beszédek tanúskodnak. Ezek mellett megjelentek a kalendáriumok, a sematizmus, Végh István egyházi beszédei „az esztendőnek minden vasárnapjára" ésr Feniczy János — akinek költeményeit az Urania is közölte — „A szent misének becse" című fordítása Galura Bernát német eredetije alapján. A kézikönyv jellegű nyomtatvány különösen díszes munka: címlapján félköríves szedéssel a cím, majd alatta címképként Majer István rézmetszete. Nemcsak ízléses kivitele miatt érdemel figyelmet, hanem azért is, mert ez az egyetlen esztergomi nyomtatvány, amely az „Előfizetők vagy aláírtak" nevét, rangját, címét és a megrendelt példányok számát is közli. 62 személy — főleg egyháziak, de más, különféle tisztségűek, foglalkozásúak is — közel 200 példányban rendelték meg a kötetet. Sajnos, azt ma már nem lehet kideríteni, valójában hány példányban jelent meg. Az 1840. évi könyvtermés erősen megcsappant. A Kopácsy József névnapjára írott költemény, az egyházi névtár és két naptár mellett Majer István „Vidor szóváltása kártyalapokra alkalmazva" címet viselő „Mulatva oktató játékszer"-e jelent meg, de ez utóbbi egyik gyűjteményben sem található. A prímás körlevele a papi gyűlésekkel, a papi tevékenységet előmozdító könyvek és folyóiratok kiadásával foglalkozik, itt találkozunk először a vegyes házasságok kérdésével is, amellyel kapcsolatban még ebben az évben megjelent Vesztróczy Ferenc (1791—?) esztergomi káptalani ügyvéd „Rövid értekezés"-e „Nemes Pest Vármegyének 1840. augusztus és november hónapokban közgyűlés alkalmával [. ..] kelt határozata fölött". Ezt a témát az 1792-i országgyűlés óta többször tárgyalták már, a Pest vármegye közgyűlésén hozott határozattal szemben — „minden katholikus lelkipásztorok, kik a vegyes házasságot általlyában felszentelni és megáldani elmulasztanák [...] perbe vonattassanak" — a parancsoló és a megengedő törvényről értekezik. Ugyanez a téma jelentkezik ismét a következő évben megjelent kisnyomtatványban, amely közli „Esztergám Vármegye [. ..] közgyűléséből a vegyes házasságok tárgyában az ország minden tekintetes megyéihez írt levelé"-t. Ugyanezt a problémát taglalja az a valószínűleg prímási körlevél is, amely Magyarország és a részek püspöki karának állásfoglalását közli, kitérve — „Ex Originál" — a külföldi határozatok és a gyakorlat ismertetésére is. 1841 szeptember 9-én az esztergomi egyházmegye papságához intézett prímási körlevél az elemi iskolai oktatás kérdésével foglalkozik, itt közli egyúttal Kopácsy első ízben — legalábbis a kiadványok tükrében először — az Esztergomban felállítandó tanítóképző tervezetét, amely 1842 novemberében meg is kezdte működését. Édrekes, hogy erről az eseményről nem találunk egyetlen alkalmi kiadványt sem, pedig tanára volt Majer István és Rendek József is. Ugyanígy nem találkozunk az 1837-ben, Helischer József által életrehívott azilium — vagy ahogyan akkor nevezték: „Ispita", „aggok háza" — megnyitásával kapcsolatos alkalmi kiadvánnyal sem. Az esztendő tíz kiadványa közül — amelyek összes terjedelme együttesen is alig tesz ki öt ívet — Besze János (1811—1892) esztergomi ügyvéd „Szózat a haladás barátaihoz" című röpiratát emelhetjük ki. Besze a vármegyei élet népszerű alakja volt, főleg a szabadságharc idején játszott jelentős szerepet. A többi kiadvány egyházi jellegű — ma282