Esztergom Évlapjai 1988

Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Esztergom nyomdászata 1763—1849.

ba döntött, sőt a fönnállók közül is számosan többet-kevesebbet megsérültek: ember azonban vagy marha, mivel a veszély halkal nevekedett, egy sem veszett el." A károk 1 641 271 forint 57 krajczárt tettek ki. A város megsegítésére országos mentőakció indult, a kormány Petőfalvi Uzovics János főispáni helytartót küldte a veszély színhelyére. Az országos és a megyei szervek, községek, városok, magánszemélyek által küldött segélyek összege 111 784 forint volt. Az 1839-ben megjelent „Rövid Tudósítás" szerzője, Helischer volt a „Segedelmek Kezelője". Beszámolója végén közli az adományozó személyek és közületek nevét, egyben tájékoztat az árvíz következményeiről, „a kárvallottak számára béfollyt segedelmekről és ezeknek fel osztásukról". A szép kivitelű, teljesen egyszerű, rendkívül tiszta szedésű kiadványt a könyvészetek nem egyértelműen jelölik esztergomi nyomtatványnak, az 1973. évi aukciós katalógus minden kétséget kizáróan esztergominak tekinti, — ezt bizonyítja egyébként az 1839. évi kiadványok szedésével és betűivel való összehasonlítása is. 1839-ben 2'1 nyomtatványával számszerűleg megközelíti a nyomda termése a tíz évvel korábbi szintet, a következő években azonban a hanyatlás jelei mutatkoznak. A nagyobb kiadványszám Esztergom ünnepének, pontosabban annak az eseménynek tulajdonítható, hogy nyolc évi kihagyás után a prímási szék Kopácsy József (1775—1847) személyében ismét betöltetett. Ö az akadémia tiszteleti tagja, s veszprémi megyés püspök volt. 1838. december 20-án nevezték ki esztergom érseknek, főpásztori székét 1839. május 27-én foglalta el, főispáni tisztébe pedig a következő napon iktatták be, Természetes tehát, hogy ez a fényes ünnepség sok tisztelgőt ösztönzött írásra. Ezek közül a legterjedelmesebb — gyűjtemény-jellegénél fogva — a „Díszünnepély" cimkezdetű kiadvány, amelynek előszavát Rudnyánszky József érseki helynök írta 1839. május 26án Esztergomban, de maga a kötet Pesten készülhetett, amire az impresszum alapján következtethetünk: „Esztergami K. Beimel Józef sajátja és áruja, Pesten, Zöldkert u. 501. szám alatt." — A kiadvány az egész ünnepély anyagát tartalmazza, az „ünneprendet" (vagyis a forgatókönyvet), a szónoklatokat és az alkalmi verseket négy nyelven. (A szlovák nyelvű szöveg ezúttal nem gót betűkkel íródott!) Valószínűleg azért készülhetett ez a kötet Pesten, mert a viszonylag magas számú helyi megrendelés kielégítése is elég terhet jelentett a már elhanyagolt esztergomi műhelynek. Megjegyezzük még, hogy ezek az ünnepi kiadványok selyem- és díszes papírkötésben jelentek meg. Az Esztergomban készült ünnepi beszédek és versek szerzői Bálás Teophil, Gróffy Sándor pestmegyei törvényszéki elnök, Lavotta Antal, Rendek József (1810—1875) esztergomi kanonok, Rothenberg Ephraim esztergomi rabbi, valamint az Egyházi Tár Intézete nevében Guzmics Izidor, s az „esztergami érseki város nemzeti oskolája nevendékei" voltak. E munkák kivitelezése ízléses, kevés dísszel. Más jellegű alkalmi nyomtatványok voltak még az évből: Biittner Károlynak (1801—1886) Miskolczy Márton papi jubileuma alkalmából „az esztergami ideiglenes érsek főtemplomban" tartott beszéde, piros selyemkötésben, arany betűkkel nyomott díszpéldányként; ugyanebből az alkalomból egy német nyelvű üdvözlő beszéd; majd az 50. papi jubileumát ünneplő Jordánszky Elekhez intézett gratuláció. Ebben az évben világi tisztújításra is sor került: Heya 281