Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

a magasabb parancsnokok támogatását munkájához. Az udvari kamarának egy másik dekrétuma konkrét útbaigazításokat adott a bárónak megbízatásához (7.). Ebben az ügyben (in hoc passu) — vélték — a legfőbb cél az, hogy elősegítsék Buda visszafoglalását, a báró sikeres küldetése előmozdíthatja e cél elérését. Az útbaigazítások a kamarai tanácsos feladatát abban jelölték meg, hogy tárja fel a vidék erőforrásait, de ügyeljen arra, hogy türelmes legyen a közjó érdekében. Működjék együtt a tábornokokkal a katonai túlkapások megakadályozására, mutassa ki az üres várakat és az élelmezéssel történő visszaéléseket. Az udvari kamara elismerte, hogy szükség van a kereskedelem fellendítésére, ehhez viszont pénzforgalom kellene. Egyelőre azonban csak arról lehet szó, hogy felkutassa a törökök által is élvezett bevételi forrásokat, elsősorban ezeket kell a közjó javára, a háborús szükségletek fedezésére fordítani. Belchamps megkezdte munkáját, de megbizatásának a hadihelyzet miatt csak nehezen tudott eleget tenni. Buda ostromára 1685-ben nem került sor, de a törökök megkísérelték Esztergom megostromlását. A császáriak azonban felmentették Esztergomot, visszafoglalták Érsekújvárt, és ezzel új helyzet teremtődött a kamarai igazgatás bevezetése számára. Maga a császár is így vélekedett 1685. augusztus 29-én kelt dekrétumban: „Bár a főfigyelmet Buda elfoglalására irányítottuk, ez azonban mégsem valósult meg, azonban Isten az idén Esztergom várának az ellenséges ostromtól való felszabadítása után Újvárt és területét is kegyesen visszajuttatta nekünk", ezért a hadikiadások fedezése érdekében mindent el kell követni a kamarai igazgatás bevezetéséért, „mielőtt még mások ebbe beavatkozhatnának" (8.). A báró egyik segítőtársa, Szombaty Ferenc, időközben elhalálozott, helyére az újvári élelmezési hivatal vezetőjét, Johann Stephan von Werleint nevezték ki. akit ezzel egyidőben megtettek kamarai felügyelőnek is. Az új helyzet egyik jellemzője, hogy a báró megbízása most már Újvárra is kiterjedt; a nemrég visszafoglalt vár ettől kezdve Esztergom ikerváraként szerepelt. Belchamps jól ismerte Esztergom, Újvár és a felszabadult országrész helyzetét, jelentéseiben jól jellemezte a térség gazdasági és politikai viszonyait. Egyik beszámolójában (9.) megírta, hogy az Esztergom és Buda közötti falvak elhamvadtak, a lakosságot elkergették, így ezen a vidéken még a legszükségesebbet sem vetették el. A vidék még békeidőben is csak évek múlva tud a fejlődés útján elindulni, jelenleg még nincs ereje ahhoz, hogy bármivel is hozzájáruljon a háború költségeihez, arról nem is beszélve, hogy még adózzon is. Az Esztergomban állomásozó katonaság egyébként is gyenge ahhoz, hogy Budától délre Székesfehérvár irányában bármit is felhajtson. A huszárok erre nem alkalmasak, véli a báró, saját hasznukra beszáguldják az országot, rabolnak, pusztítanak. A huszárokat földművelésre kellene szorítani; és amíg nem lesznek mindenütt német helyőrségek, addig semmit sem lehet ettől az országrésztől remélni. De még ennél is nagyobb kérdés, vajon, a magyar urak és a vármegyék fognak-e adózni. Az eddigi tapasztalatok alapján Belchamps ezt nem tartja valószínűnek. Ezért Esztergom visszafoglalásából csak annyi hasznot lehet húzni, mint amit már eddig is pontokba foglaltak, és ezek mutatis mutandis Újvárra is alkalmazhatók. Az új gazdasági rendet azonban csak akkor lehet bevezetni, ha a katonai pa184