Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

rancsnokoknak, az egyháznak és a huszároknak megtiltják, hogy beavatkozzanak ebbe a munkába. Belchamps szavaiból is kiderült, hogy az országot barát és ellenség egyaránt pusztította. Pedig ahol semmi sincs, ott a császár is elvesztette a jogát; ezt a keserű tapasztalatot is a báró fogalmazta meg: „Wo nichts ist, hat der Kaiser sein Recht verlohren". A tisztek rendre visszaéltek a borméréssel, mindenben saját hasznukra dolgoznak, maguknak követelik a markotányosságot is, pedig ez a jog nem illette meg a helyőrség tisztjeit. Belchamps szavaival: „Der arme Sóidat muess alles theüer zahlen und sein Soldt wirdt an Wein und Fleisch denen Officieren zukommen", vagyis: a szegény katonának mindenért drágán kellett fizetnie, zsoldja borért, húsért a tisztek zsebébe került (10.). A „munka"' azért valamelyest előrehaladt: Esztergomban, Újváron és Nógrádon bevezették a harmincadhivatalt; a császár azonban csak akkor kapja meg ennek jövedelmeit, ha a kamara tisztjei szedik be. Az aggodalom, amint láttuk, nem volt alaptalan. De nemcsak a katonák támasztottak Belchampsnak nehézséget, az esztergimi főkáptalan is kifogásolta korábbi jogainak korlátozását. Imre királynak 1198-ban kiállított adománylevelére hivatkozva kérte régi kiváltságainak visszaszolgáltatását (11.). A káptalan vámjogát Zier hadbiztos-tábornok a vár visszavétele után a császári kincstár számára foglalta le. Az udvari kamara e kérdésben Belchamps állásfoglalását kérte. A báró kifejtette (12.), hogy a részére adott instrukciók szerint a visszahódított területen a hadikiadások fedezésére a császár élvezi azokat a jogokat és privilégiumokat, amelyekkel korábban a törökök is éltek. A káptalan kérését ezért nyugodtabb időkre kell halasztani. A káptalan azonban az elutasítás ellenére újból kérte a vámjogok visszaadását (13.). Az udvari kamara a báró álláspontjára helyezkedett, amikor a kérést elutasította (14.) A káptalan jogát nem vonta kétségbe, de felhívta a figyelmét arra, hogy az esztergomi vár visszafoglalása, megerősítése, a helyőrség fenntartása töméntelen sok pénzbe került, ezért egyedül a császárt illetik meg a vámok és az egyéb bevételek. Más nem rendelkezhet ezekkel, míg tart a török elleni háború, de a béke éveiben majd a jog és a méltányosság szerint mérlegelik a kérdést. Belchamps küldetésének eredményeként konkrét javaslat született a kamarai igazgatás bevezetéséről. A javaslatot a belsőausztriai könyvelőség is véleményezte (15.), és gróf Breuner, az udvari kamara helyettes elnöke is állást foglalt mellette (16.). Ilyen előzmények után született meg 1685. október 3-án az udvari kamara előterjesztése a kamarai gazdálkodásról és ennek Esztergomban és Újváron történő bevezetéséről (17.) A reláció tisztázta a joghatósági vitákat, és világos irányelveket szabott meg a felszabadított területek gazdasági irányításáról. Az előterjesztés fontos gazdasági dokumentum, rendelkezései a polgári életre is kihatottak. Jelentőségét fokozza, hogy konkrét utalásokat tartalmaz a visszafoglalt területek benépesítésére. Az udvari kamara relációjának I. része megismétli Belchamps javaslatát, a II. rész az alsóausztriai számvevőség indoklását foglalja össze, a III. rész viszont útmutatásokat adott arra vonatkozólag, hogyan kell a kamarai igazgatás bevezetésében eljárni. 185