Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

nokául a vár őrserege. A következő napon aknafúráshoz kezdtek a törökök és felgyújtották a felső vár cölöpzetét. A tűz és a füst nagy zavart keltett, és sok veszteséget okozott a németeknek. Félelmükben a vár feladását követelték Dampierretől, ő azonban nem volt hajlandó erre, ezért őt fogságba vetették, maguk pedig tárgyalást kezdtek a törökkel. A nagyvezér szabad elvonulást ajánlott az őrségnek, azoknak pedig, akik a várban visszamaradnak, fizetést ígért. Mintegy 200 német — az időközben a fogságból kiengedett Dampierre tiltakozása ellenére — elfogadta ezt az ajánlatot, és zászlóikkal és dobjaikkal együtt visszamaradtak a várban. Á többi, mintegy 1000 ember és maga Dampierre is, kibontott zászlók alatt és poggyászukkal együtt eltávoztak Komárom felé. 1683. szeptember 12-én Bécs felszabadult a törökök ostroma alól. Sobieski János lengyel király a bajor és a lotharingiai herceggel együtt Pozsonynál átkelt a Dunán és egyenesen Párkánynak tartott, hogy a Párkány és Esztergom közötti hidat elpusztítsa. Ezt a veszedelmet elhárítandó a nagyvezér 4000 emberét előre küldte. Ezek az erdők között elébe kerültek a lengyeleknek és szétverték és megfutamították őket. A király és fia csak nehezen tudtak megmenekülni. A lengyeleket követő német sereg Lotharingiai Károly vezetésével nyomban rátámadt a győzelmüket ünneplő törökökre és szétverte őket. Október 9-én a keresztények tábora megindult Esztergom felé. Másnap a török fősereg támadott, a keresztények azonban vitézül harcoltak és visszanyomták a támadókat, akik rendetlen futásban menekültek. A 26 000 főnyi seregből csak minegy 3 000 ember menekült meg, mert a híd szétszakadt. A Duna több embert nyelt el, mint amennyi fegyvert. A törökök párkányi erődje a tűz martalékává lett. Október 22-én megkezdődött az esztergomi vár ostroma. Két napi ágyúzás után a budai kapu melletti várfal teljesen leomlott, fél órányi harc után pedig a keresztény sereg elfoglalta a Vízivárost. Ekkor megadásra szólították fel a várbelieket. Ezek előbb egy napi fegyverszünetet kértek, de az ostromlók megtagadták ezt. A vár ekkor kitűzte a fehér lobogót. A háromnapos ostrom visszaadta a várat a királynak és a kereszténységnek, miután újabb 77 éven át szenvedett a török iga alatt. 1685. július 29-én Sejtán Ibrahim szerdár 40 000 főből álló sereggel érkezett Esztergom alá, melynek akkor Strasser Ferenc Joachim alezredes volt a parancsnoka. A Szent Tamás- és Szent György-hegyek elfoglalása után ágyútűz alá vette a Vízivárost és a várat, majd ismételten rohamot intézett a vár ellen, de a védők mindannyiszor visszaverték. Végre augusztus 10-én elvonult a vár alól. Ennek bizonyára az volt az oka, hogy értesült a vár felmentésére indult császári sereg közeledéséről. 1706. július eleién II. Rákóczi Ferenc erős sereggel körülzárta a várat és a várost, és miután a Vízivárost rohammal elfoglalták, aknákat, mélyítettek a vár alá. A szorult helyzetbe került várőrség nem remélhetett külső segélyt, ezért a parancsnok feladta a várat. A császári katonaság poggyászával együtt sértetlenül vonult ki a várból. Rákóczi őrséget helyezett a várba, amelyet a francia Bonafoux-ra bízott. Esztergom csak rövid ideig maradt Rákóczi kezén. Nyolc nap múlva, amely még a vár sérüléseinek kijavítására sem volt elegendő, Stahremberg Guido és Pálfy János néhány ezer fős sereggel közeledett Esztergom felmentésére. Miután elfoglalták a Nyergesújfalu előtti erődítményt, másnap már Esztergom vá124