Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

ágyúval lőtték a várat, az Adalbert-egyház tornyát és más épületeket tüzes golyókkal felgyújtottak, majd rohamot intéztek a vár ellen, de a védők nagy veszteséget okozva visszaverték őket. A mieinknek azonban sikerült nagy ígéretekkel rávenni a városban lévő rác csapatot, hogy adják át a (külső) várat. Ezek éjnek idején beengedték oda a Pálffy parancsnoksága alá tartozó magyar és német katonákat, akik így könnyű szerrel elfoglalták ezt az erős várat. Hogy a Szenttamás-hegyen lévő ágyúk tüzétől védve legyenek, egy közeli dombra ágyúkat vontattak, és ezek segítségével megsemmisítették a törökök tamáshegyi erősségét mintegy 200 főnyi őrségével együtt. A törökök nagy veszteséget szenvedtek, de még nagyobb volt a mieink vesztesége. Ehhez járult, hogy a mi hajóhadunk gyávasága következtében 500 janicsárnak sikerült bejutnia a várba. Mikor ezután hír érkezett arról, hogy Szinán basa nagy felmentő csapattal Pest közelébe ért, Mátyás főherceg abbahagyta az ostromot. 1595 július elején Mansfeld Károly gróf, a császári csapatok főparancsnoka 60 000 főnyi sereggel körülzárja és ostrom alá veszi Esztergomot. Pálffy elpusztítja a törökök párkányi erődjét. Hasszán budai basa nagy sereggel indul Esztergom felmentésére. Mansfeld megtámadja Haszszán seregét. A 30 000 ember fele elesik, a többi megfutamodik, de Mansfeld nem éli túl a győzelmet. A harcokban kifáradt vezért ragályos betegség támadta meg, és augusztus 15-én, 52 éves korában meghalt. Helyét Mátyás főherceg vette át, aki folytatta az ostromot, elfoglalta a Vízivárost, szétverte a védők segítségére igyekvő csapatot, végül szeptember 2-án megszerezte Esztergom várát a keresztény Európa számára. A várba őrséget helyezett, amelyet Pálffy Miklósra bízott. Pálffy Miklós, aki egyszesrmind Éreskújvár várának is kapitánya volt, 1600-ban meghalt. Az esztergomi vár élén Althan Adolf lett az utódja. 1604-ben, midőn a császár értesült arról, hogy az ellenség már útra indult Esztergom ostromára, Basta Mátyást tette meg serege vezérének. Basta két hidat veretett a Dunán, és a hídfőket sánccal és árokkal erősítette meg. Szeptember 19-én Hasszán budai basa 70 000 emberrel jött Esztergom alá. Három helyen is ágyukat állíttatott fel, és innen lövette a várat és a várost. Az ostrom nyolcadik napján a mieink kitörtek a várból, és véres csata keletkezett, amelyben mindkét fél súlyos veszteséget szenvedett. Mikor az ostromlók látták, hogy sem az ostrommal, sem az aknákkal nem tudnak eredményt elérni, és az az ajánlatuk sem talált elfogadásra, hogy cserébe kapják meg Esztergomot Eger, vagy Kanizsa ellenében, október 10-én egy utolsó, rendkívül erős rohamot indítottak, de a mieink visszaverték ezt, Hasszán pedig Budára vonult vissza. 1605 augusztusának végén Mehemet nagyvezér, — aki tíz évvel azelőtt átadta a várat Mátyás főhercegnek — jól felszerelt, hatalmas seseggel jött Esztergom visszavételére. Althan lemondott a parancsnokságról, utódja Oettingen Vilmos lett. Ö, mielőtt még a török sereg megérkezett, elbocsátotta a várőrség régi magyar katonáit és naszádosait, akik e sértés miatt Bocskai táborába mentek át. A törökök három helyen támadtak. Először a Szt. Tamás hegyén lévő erődítményt foglalták el nagy áldozatok árán, majd a Vízivárosba hatoltak be. Ennek védelménél maga Oettingen is elesett. Helyébe Dampierre grófot választotta meg parancs123