Esztergom Évlapjai 1988

Ugrin Emese: Ipolyi Arnold szerepe és tevékenysége a magyar képzőművészeti életben a kiegyezés után

UGRIN EMESE IPOLYI ARNOLD SZEREPE ÉS TEVÉKENYSÉGE A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETBEN A KIEGYEZÉS UTAN „... a népek közélete ott éri el anyagi és szellemi virágzása magasabb fokát, hol a művészet és műipar egyaránt közkellékké lesz. .." (1.) Ipolyi Arnold (1823—1886) a XIX. század magyar kulturális életének egyik legkiemelkedőbb alakja. Művelődéstörténetünk Henszlmann Imre és Rómer Flóris mellett tartja számon, mégpedig nemcsak mint neves tudóst — a hazai művészettörténet — és néprajztudomány, a magyar műemlékvédelem megteremtőjét —, hanem mint neves műgyűjtőt és a kiegyezést követő évtizedek kultúrpolitikájának jelentős egyéniségét. Páratlan szervezőképesség egyesült személyében a tudós minden erényével, s így tudományos munkássága és közéleti tevékenysége szétválaszthatatlanul forrt egybe, általános tiszteletet és megbecsülést ébresztve kortársaiban. „Ha végig tekintünk a tiszteletnek és szeretetnek azon országos nyilvánulásain, melyekkel Ipolyit életében és halálában ünnepelték, nem lehet panasz a kortársak elismerése fölött. A nemzet lerótta háláját e jeles és érdemes fia iránt, kinek népszerűsége, mióta Mythologiájával föllépett, egy perezre se lohadott, sőt folyton emelkedett" — mondotta Pór Antal emlékbeszédében s hozzátette: „Mégis erős a meggyőződésem, hogy mennél inkább eltávolodunk sírjától, annál hatlmasabban tör ki belőle dicső emlékezete." (2.) Ipolyi Arnold halálának 100. évfordulóján emlékezve nem lehet pironkodás nélkül olvasni e sorokat. Az utókor hálátlannak bizonyult emlékével szemben, s nem akarván tudomást venni kutatásainak eredményeiről és a hazai közművelődés érdekében tett szolgálatairól, nevét szinte teljesen eltüntette a köztudatból. Csak az utóbbi évek tudományos eredményei révén, melyek Ipolyi sokat vitatott művének, a Magyar Mythologiának új megvilágításban való értékeléséhez vezettek, kezd ismét előbukkanni alakja a feledés homályából. E hiányt pótlandó idézzük most fel Ipolyi Arnold közéleti tevékenységének azt a területét, mely kortársaira kétségtelenül a legnagyobb hatással volt: a képzőművészetek ügyében kifejtett munkásságát. Tesszük ezt annál is inkább, mert Ipolyi neve nemcsak a Keresztény Múzeumra hagyományozott felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye által kapcsolódik Esztergom városához, hanem mert itt hangzott el 1867. szeptember 24-én, a Szent László Társulat nagygyűlésén az a beszéde, melyben elsőként fogalmazta meg programszerűen a magyar művészet fellendítését szolgáló feladatokat. Ezek sora a következő: 1. az egyházi művészet ismerete és oktatása, 2. emlékeinek megtartása, helyreállítása és összegyűjtése, múzeumok felállítása, 3. újabb műveknek egyházi szellemben és műízlésben való alkotása. 10