Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - V. fejezet: Esztergom ipari város (1945-1982) - A város infrastruktúrájának fejlődése (1945-1982)

lag jól megoldották a személy- és teherforgalom lebonyolítását. A vonat mellett már akkor jelentkezett az igény a gyorsabb utóbuszközlekedésre, amely azonban 1945-ig csak az Esztergom-Dorog-Bajna és az Esztergom-Visegrád vonalakon valósult meg. A város belső, helyi közlekedésében a konflist fokozatosan kiszorította a bérautó (taxi). A tömegközlekedést a Vasútállomás-Prímási Palota között (a korabeli sajtó véleménye szerint meglehetősen rapszodikusan) közlekedő 3 autóbusz bonyolította le. Ezzel azonban nem volt megoldott a peremkerületek - elsősorban Szentgyörgymező — összekapcsolása a városközponttal és a vasútállomással. Szent István-városból (a mai Kertvárosból) viszont vonaton és autóbuszon is elég könnyen el lehetett jutni a városba. Esztergom-tábornak és Kenyérmezőnek is saját vasútállomása volt. A felszabadulás után - a megye és a dorogi iparvidék bányászati és ipari jelentősége miatt - viszonylag gyorsan fejlődött, korszerűsödött az Esztergomot is kedvezően érintő közúti és vasúti közlekedés. A közlekedési beruházások országos volumenének 3-4%-át Komárom megye kapta meg rendszeresen, így ma az ország egyik legjobban ellátott megyéje. Esztergom távolsági forgalmában a hatvanas évektől egyre inkább a közúti (teher- és személygépkocsi, autóbusz) közlekedés játssza a főszerepet. A városba vezető országutakat és a városon átvezető főbb útvonalakat kivétel nélkül helyreállították és karbantartják. (Nem megoldott még a városon átmenő főforgalmi út vonalának egyirányúsítása, ezért a Kossuth, Bajcsy-Zsilinszky, Makarenko, Dobozi utcákon vezetett vonal meglehetősen zsúfolt és lassú.) A harmadik 5 éves terv folyamán elkészült a Zalka Máté utcai autóbusz-pályaudvar is, ahonnan naponta majdnem 300 járat indul (és érkezik) az iparvidék községei és a megyeszékhely felé, valamint Dorogon és Visegrádon keresztül a főváros felé. (Az ötvenes és hatvanas évtizedekre jellemző bányászbuszok és a Budapestről naponta (az új gyárakba) bejárókat szállító munkásbuszok helyét is a menetrendszerinti járatok vették át.) összehasonlításul: a megye autóbusz forgalmának kb. 3/4 része Tatabányán összpontosul, utána Esztergom következik kb. 9%-kal. A városnak az ötvenes évek közepétől — a Belsped megszűnése óta - nincs saját távolsági fuvarozó vállalata, a tehergépkocsi forgalmat a különböző ilyen - általában megyei - vállalatok látják el. A motorizáció eredményeként városunkban gyorsan növekedett a személygépkocsi tulajdonosok száma. 1975-ben még csak 1700 db, 1980 végén már 3 073 db személygépkocsit tartanak nyilván a városban, azaz az 1 személygépkocsira jutó lakosok száma 9,9 fő. (Ugyanezek az adatok Budapesten 8,1, vidéken 13,9 fő volt.) A megyében csak Komárom előzi meg 10,5 fős eredményével; a másik három városban 8,8 és 9,8 között van az 1 személygépkocsira jutó lakosok száma.

32 Sajnos, a karbantartó-javító szolgáltatás kapacitása elmaradt a gép231