Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - III. fejezet: Ipari város születik... (1957-1970) - A kibontakozás, az útkeresés évei

enksfalográfokat is gyártott. Igy lehetett aztán (1963-tól) az Elektronikus Mérőműszerek Gyárának esztergomi gyáregysége. Az EMG ti. már 1960-ban bekapcsolódott az Antonov-konstrukcióba 7 féle diagnosztikai készülékkel, köztük az elektroenkefalográffal. Az első agyvizsgáló készülék 1963-ban hagyta el az esztergomi gyáregységet, 1968-ban pedig már 78%-os „részesedéssel" szerepel profiljában az orvosi elektronika. (Mellette az ipari elektronika 16-18%-ot, az eredeti profil 4-6% -ot tett ki.) Az orvosi műszergyártás legtermékenyebb évei 1967-1972, amikor kifejlesztették a többféle feladatot ellátó műszereket, többek között a 4, a 8 és a 16 csatornás elektroenkefalográfokat, valamint a foto-fono (fény-hang) stimulátorokat. Közben korszerűsítették az ipari elektronikai és a relé gyártmányaikat is. Készülékeikben már 1965-től csövek helyett tranzisztorokat használtak, majd a többrétegű nyomtatott áramkörökre tértek rá. Azon kevés gyár közé tartoznak (Esztergomban is), ahol nemcsak gyártmányfejlesztéssel, hanem a gyártásfejlesztéssel és a gazdaságossággal is mindig törődtek. A gyártmányfejlesztőknek nemcsak a műszaki, de a gazdasági paramétereket is figyelembe kellett venniök a tervezés stádiumában. „Figyelniök" kellett a gyártás várható volumenére, a sorozat nagyságára, szerszámozási igényeire, s nem utolsó sorban a piac várható alakulására (kereslet, konkurrensek, árak stb.). Mivel nem dúskálhattak a fejlesztésre kapott pénzben, takarékoskodtak az importanyagokkal, s a ráfizetéses vagy nyereséget alig hozó termékeket jobbakkal igyekeztek kiváltani. Szorosan együttműködtek szovjet és más KGST kutatóintézetekkel, kórházakkal (az esztergomi kórházzal is). A munkatermelékenység növelése érdekében igyekeztek jó és korszerű munkakörülményeket teremteni. A gyáregység ugyan csak 1970-ben érte el a 100 milliós termelési értéket, de ekkorra már szép sikereket könyvelhettek el itthon és a szocialista-, sőt a tőkés világpiacon is. A tőkés világpiacra 1969-ben „jutottak el". 1970. évi exportjuk 52 millió forint, amelynek már közel egyötöde tőkés export. Dolgozói létszámuk az 1963. évi 500 főről 700-ra nőtt (alig 40%-os növekedés). Állóeszközeik bruttó értéke ugyanebben az időszakban 46 millióról 61 millió forintra emelkedett (kb. 33%-os növekedés), s ezen belül a gépek és gépi berendezések értéke 22-ről 25 millióra. Viszonylag magas tehát az állóeszközökön belül az épületekre eső ráfordítás, de vegyük figyelembe, hogy az egykori hatalmas kanonoki épületet kellett korszerű gyárrá átalakítaniok. • A gyorsan fejlődő és egyben korszerűsödő magyar gépiparon belül a fémtömegcikk alágazat a legszerényebb növekedést érte el: nettó termelési értékben számítva termelése 1950-1975 között kb. négyszeresére növekedett. (Különösen eltörpül üteme a vákuum és hiradástechnika, valamint a műszer7 Esztergom Ipartörténete 97