Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - III. fejezet: Ipari város születik... (1957-1970) - A kibontakozás, az útkeresés évei
radás fő oka mégis abban keresendő, hogy a nagyon fiatal magyar műszeripar nem rendelkezett elegendő fejlesztési és gyártási tapasztalattal. Továbbá: itt is hiányzott a kooperáció, pedig a sokféle apró alkatrész vagy félkésztermék gyártása csak nagy sorozatokban, szakosítva-szabványosítva gazdaságos. A felsorolt problémák a KGST műszeripari együttműködésben is sok nehézséget idéztek elő, s különösen károsan hatott a végtermékcentrikusság. Mivel a magyar műszeripar a vállalt export kötelezettségeit sem mennyiségben, sem minőségben teljesíteni nem tudta, a KGST-megrendelések 1965-70-re jelentősen csökkentek. (Pl. a szovjet megrendelések orvosi műszerekben egyharmadára, a híradástechnikában és másutt a felére estek vissza.) Ugyanakkor a Szovjetunióban és a népi demokráciákban létrejöttek a párhuzamos kapacitások, és szinte mindenütt alkatrészbázis nélkül. Igy a magyar műszeripari termékek egy része a szocialista piacon kiegészítő jelentőségűvé redukálódott. 1 5 Jellemzőként érdemes megjegyezni, hogy pl. Magyarország a hatvana s évek elején mintegy 3 600 féle főtípust gyártott, ami az ország adott erőit és a csökkenő export lehetőségeket tekintve túlzott. Tíz év alatt ugyan a fötípusok számát leszorították 3000-re, de a melléjük felépített típusok száma továbbra is növekvő tendenciát mutatott. 1 6 Lényegében az említett problémákkal küszködött városunk legnagyobb műszergyára, a Sportárutermelő Vállalat és „utódai" is. A Műszeripari Művek dolgozói kollektívája a „mindenesi feladatokat" nehéz körülmények között, nagy akarással viszonylag jól megoldotta. Elismert műszergyár lett a rövid 2-3 év alatt, de a sokféle gyártmány kifejlesztése mellett a gyártásfejlesztésre, a minőség javítására „nem jutott idő". Eredményeit elsősorban a dolgozói létszám jelentős növelésével érhette el (dolgozói létszáma az 1955. évi 900 főről 1962-re 2000 fölé emelkedett). A munkahelyek gyors szaporításához szükséges beruházási keretek természetesen rendelkezésükre álltak: állóeszközeik bruttó értéke az említett szakaszban 25 millió forintról 56 millióra nőtt. A „nagy döntés" után, 1963 közepétől a (most már) „Labor" Műszeripari Művek a tiszta műszeripari profil kialakítását próbálta megvalósítani, s több mint 100 féle termék gyártását szüntette meg, illetve adta át más gyáraknak. Termelésében központi szerepet kapott a komplett mezőgazdasági laboratóriumok előállítása, amelyekből 1969 ig több mint 20 félét fejlesztett ki és gyártott. A vállalati vezetés céltudatosan törekedett a KGST tagorszáqokkal és különösen a Szovjetunióval való tudományos és műszaki-termelési eqyüttműködésre. (A Szovjetuniótól mintegy 40 műszer dokumentációját kapták meg, s ezek képezték a komplett laboratóriumok kifejlesztéséhez az alapot.) 1 7 A vállalat ugyanakkor továbbvitt a régebbi termékeiből is iónéhányat (pl. az állványos kvarclámpákat éveken keresztül nagy sorozatban gyártották, és többtízezer darabot exportáltak), átvett más gyáraktól is addig nem gyártott termékeket (pl. orvosi készülékek) és vállalta alkatrészek és részegységek qyártását más gyárak részére, összességében 1966 és 1971 között 91 új terméktípus kifejlesztését és gyártását oldották meg, s ezek 77°/ 0-a a vevőkör speciális igényeit szolgálta. , s V 94