Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - III. fejezet: Ipari város születik... (1957-1970) - A kibontakozás, az útkeresés évei
Sajnos, a sokprofilúság és a gyártásfejlesztés háttérbe szorulása (egész iparunk vonatkozásában is) a gazdaságirányítás akkori gyakorlatából is következett. A főhatóságok (minisztériumok) kapták, ill. vállalták ugyanis a feladatokat (az export feladatokat is), és a vállalati tervek a felettes hatóságok döntései alopján formálódtak. A vállalatvezetők a felajánlott vagy éppen kiszignált feladatokat igyekeztek megoldani. Ha látták is a nehézségeket, egyéb választásuk nemigen volt, mint valamit „lealkudni" a központi „elvárásból", de a tervet aztán „minden eszközzel és minden áron" teljesíteni igyekeztek. A terv nemteljesítése különben ritkán jelentett számukra nagyobb kockázatot, mert az elsőrendű felelős fölöttes szerv a legtöbbször elnézte az esetleges kisebb-nagyobb határidőcsúszásokat, minőségi problémákat is. Nem csoda tehát, ha - az 1957-58-as évek visszafogottabb tempója után - ismét eluralkodott a mennyiségi szemlélet, s ennek „édes gyermeke", az ún. bázis-szemlélet. S ha értékesítési problémák is jelentkeztek, bekövetkezett a készletek felhalmozódása. A „Labor" MIM esetében is a fentebb említett, mindenképpen tiszteletre méltó vállalások és vállalkozások többször is nagyon nehéz, erőn felüli feladatok elé állították a kollektívát. A folyamatos, feszített termelő munka mellett tanfolyamokon (és más formákban) kellett megtanulniok, hogy az általuk gyártott műszerek „milyen feltételek mellett működhetnek kifogástalanul, milyen szabványoknak és műszaki, sőt egészségügyi előírásoknak kell eleget tenniök". 1 9 Bővíteni kellett a gyárat is. A kapott beruházási keretek mellett jelentős kollektív összefogással megépítették pl. a két nagy szerelőcsarnokot (az 1. sz. gyárban) és az egyéb, a termelést és a munkásellátást szolgáló létesítményeket. „Olyan méreteket öltött a lelkesedésből és összefogásból jelesre vizsgázott gyári vezetés és kollektíva társadalmi munkája, ami később legendássá vált, és azóta sem sikerült ezt az utódoknak megismételniük." 2 0 Ebben a gyárban is általánossá lett a mennyiségi növekedés második virágkorára jellemző nézet: egy gyár tekintélyét a nagy beruházások, az állandó bővítés és a magas dolgozói létszám adja. (A vállalatnál állandósult a 2000-2200 fős dolgozói létszám.) A nyugodt, ütemes termelő munka helyett a (főleg a túlvállalásokból adódó) gyakori ráhajtások miatt háttérbe szorult a szervezettséggel, a gyártásfejlesztéssel és a minőséggel való törődés. Ezen az elég gyakori apparátus-átszervezések, határozatok alig javítottak. Az új gazdaságirányítás bevezetéséből adódó nagyobb önállóság is elsősorban a mennyiségi fejlesztés útján vitte tovább a vállalatvezetést. Magukra vállalták - az országos járműprogram keretében - az Ikarusz autóbusz programjából a különleges gépjármű felépítmények gyártását. Igaz, e téren voltak már korábbi tapasztalataik, de a gyártási feltételek (elsősorban a termelőberendezések és a férőhely) hiányoztak. Ennek ellenére - komoly erőfeszítésekkel - fél év alatt közel 500 db ilyen felépítményt állítottak elő. Az Ikarusz szakemberei, amikor látták a gyári „. . . körülményeket - hihetetlenkedve szemlélték, alig akartak hinni a tényeknek". 2 1 Ennek az akkor megalapozatlan V 95
