Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - III. fejezet: Ipari város születik... (1957-1970) - A kibontakozás, az útkeresés évei

2. A KIBONTAKOZÁS, AZ ÚTKERESÉS ÉVEI (1957-1970) A Szerszámgépgyárban az ellenforradalom után nagyarányú és ered­ményes gyártmányfejlesztő munka indult. A GH-400-M gyalugép az 1958-as brüsszeli világkiállítás nagydíját (Grand Prix) nyerte el; eb­ből a gépből 20 év alatt (1979-ig) több mint 10 400 darabot gyár­tottak. Az ,,1957-1963-as évek a gyár történetében a második fel­virágzás" időszaka, amely azonban Hamar „szűkös termelési lehető­ségekbe ütközött". 1 0 Az államosítások után eszközölt jelentős beru­házások (géppark felújítása, műhelyek stb. létesítése) csak meny­nyiségi fejlesztést biztosítottak, új feladatok megoldására korszerűt­lenné váltak. Pedig a magyar szerszámgépgyártás előtt ekkortól kü­lönösen nagy feladatok tornyosultak. Az említett KGST-program keretében Magyarországra szakosították 16 olyan új szerszámgéptípus gyártásának a kifejlesztését, amelynek hazánkban nem voltak hagyományai. A vállalt feladatot nem is tudtuk teljesíteni. Végső­soion 5 új géptípus kifejlesztésére futotta erőnkből, erre is számos problé­mával és késedelemmel. Az 1963-ban létrehozott országos nagyvállalat, a Szerszámgépipari Művek sem tudott úrrá lenni a nehézségeken, hiszen a hazai kooperáció is „gyermekcipőben járt" még ekkor. Eluralkodott a büty­kölés, valamint a másutt (külfö'dön vagy akár itthon is) már ismert mód­szerek újrafelfedezése. 1 1 A sok közül jellemző példaként említhetjük az Esz­tergomban 1967-re kifejlesztett FKOE 320 koordináta fúrógépet, amelynek hazai sorozatgyártására a hazai műszaki háttéripar fejletlensége miatt nem kerülhetett sor. Szerszámgépgyárunknak a SZIM-hez kerülésével legégetőbb gondjai megoldódtak: mintegy 100 millió forintos beruházással a gyár teljes rekonstrukciója megtörtént. Az új szociális és termelő létesítmények mellett az eddiginél korszerűbb, jóval nagyobb pontosságú gépek egész sorát állították munkába. Nemcsak megifjodott, de csaknem teljesen újjászületett a gyár: az államosításkori gyárból „a régi iro­daház maradt meg tanműhelynek és a TMK épülete". 1 2 A gyár kol­lektívája meghálálta a kapott lehetőségeket, s olyan új termékekkel jelentkezett, amelyek a magyar szerszámgépgyártásban úttörő jelen­tőségűnek számítottak. Űj gyártmányaik közül - amelyekről a későb­biekben, a gyártörténetben részletesen olvashatunk - csak az MM­320-as másoló marógépet említeném, amely a hazai numerikus ve­zérlésű (NC) marógépgyártás megalapozását jelentette. Joggal ál­lapította meg a városi pártbizottság 1970 októberében: ,,e gyár ter­melésének növekedése a legdinamikusabb. Termelési értékben és a gyártott gépek darabszámában is közel duplájára emelte termelé­sét az 1966-os színvonalhoz viszonyítva." 1 3 Valóban: míg 1965-ben 1 130 dolgozóval 90 millió Ft értékben (folyó áron) 672 db gépet gyár­tott (ebből 300 gyalugép), addig 1970-ben 1 140 dolgozóval 180 mil­lió Ft értékben 1000 darab a gyártott gépek száma (ebből 670 darab V 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom