Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - III. fejezet: Ipari város születik... (1957-1970) - Az esztergomi gépipari bázis létrejötte
Érdekesen alakult a szemüvegkeretgyártó részleg útja. A budapesti Szemüvegkeretgyár - s vele esztergomi egysége is - 1963. január 1 - tői a Magyar Optikai Művek (MOM) nagyvállalathoz kapcsolódott. 1970-ben a Szemüvegkeretgyár visszanyerte önállóságát, vállalati központja (már 1968-ban) Esztergomba költözött, és megalakult a „Granvisus" Látszerészeti Eszközök Gyára (LEGY), városunk másik országos vállalata. (Gyáregységei voltak Budapesten és Budakeszin.) Az átszervezések utáni (1963 végi) esztergomi gépipart tehát 6 KGMvállalat, illetve gyár(egység) képviselte. Hetediknek ide lehet sorolni a Vasipari Ktsz-t is, amelynek ekkorra kialakult a profilja, a fémtömegcikkek és vasipari termékek gyártása. Gépipari bázisról beszélni ekkor még elhamarkodott lenne, hiszen a felsorolt egységek — egykét kivételtől eltekintve — még a kezdés nehézségeivel küszködtek. Egyrészt ezért is választottam a vizsgált időszak záró évéül az 1970-es esztendőt, amikorra a legtöbb egység „rendezte sorait", kialakította főprofilját, vagy éppen — az 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségeket kihasználva — profilváltásra, pályamódosításra készülődött. Másrészt arról se feledkezzünk meg, hogy az 1950-60-as évtized fordulóján a szocialista országok együttműködése új lehetőségeket kínált az egész magyar gazdaság számára. 1957 decemberében írták alá Moszkvában a Magyarországnak nyújtandó hosszúlejáratú hitelnyújtási szerződést, két év múlva a kőolajvezeték építésére vonatkozó szovjet—csehszlovák—magyar egyezményt. 1961-ben a Szovjetunió 750 millió rubel hitelt (ebből 200 milliót konvertibilis devizában) nyújtott hazánknak 10 éves visszafizetési feltétellel, 2%-os kamattal a híradástechnika, a műszeripar és az erősáramú ipar fejlesztésére. 1962 áprilisára elkészült a Béke villamossági- és a Barátság kőolajvezeték magyarországi szakasza, novemberben aláírták a szovjet—magyar alumínium egyezményt stb... A KGST-ben kibontakozó, az együttműködést magasabb szintre emelni, az erőket egyesíteni akaró törekvés a magyar gépipart különösen közelről és kedvezően érintette. A résztvevő országok a termelés nemzetközi szakosításával különböző gépipari végtermékek gyártására rendezkedtek be. Igy lettek kiemelt ágazatok hazánkban is pl. a vasúti járműgyártás (már különben 1954-től), a szerszámgépgyártás, a műszeripar és a híradástechnika (1958-tól), az élelmiszeripari gépgyártás (1960-tól), a közúti járműgyártás (1964-től) stb. (Sajnos - és éppen a végtermék-centrikusságból következően - a kooperációs együttműködés csak későn, a hetvenes években került előtérbe. Ugyanez a helyzet az alkatrészek gyártásával és a pótalkatrészek kötelező szállításával. Tudjuk, hogy ezekkel a problémákkal szinte napjainkig nem tudtunk megbirkózni.) Végül az 1970. esztendő „fejlődési periódust záró, és új szakaszt nyitó" voltát az is indokolja, hogy szocialista iparosításunk első két évtizede a szinte „tiszta" extenzív fejlesztés jegyében telt el. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha 1957-től lényegesen enyhült az első szakasz feszítettsége, s ha egyes mutatók (pl. a létszámalakulás és a munkatermelékenység hozzájárulása a termelés növekedéséhez) már jobbak, mint az első 5 éves tervben. • * • V 91