Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Azon helységek között, amelyeket „iparosodó városokká kell fejleszteni..." (1950-1956)

mosítása után a mi gyárunkban is - jelentős beruházással - új gyárcsarnok épült, s korszerű megmunkáló gépeket állíthattak munkába. Elkészült az első fürdő és az öltöző is. Fő feladatul kapták: kialakítani a teljesen tiszta profilt, a szerszámgépgyártást. Igaz, hogy 2-3 évig még 9 féle régi terméket is kénytelenek voltak gyártani. A központi gazdaságpolitika sűrűsödő problémái a gyár munkáját is befolyásolták. Az 1953-as határozat után az export fokozása és a mezőgazdasági kisgépek előállítása lett a fő feladatuk. E módosítás következtében gyártották a profiljukba nem vágó Diesel rendszerű cölöpverő gépeket is (300 db-ot), és többezer kukoricomorzsolót, darálót és más mezőgazdasági kisgépet. Mégis: a gyár a hazai szerszámgépgyártás egyik fontos egységévé nőtte ki magát. Dolgozói létszáma elérte az 1 000 főt, s uralkodóvá vált a nagyüzemi termelésre jellemző gyári módszer és termelés-szervezés. Az ellenforradalom csak néhány hónapra vetette vissza a termelést, ami azonban mégis több millió forint termelési érték kiesést jelentett. Az Esztergomi Sportárutermelő Vállalat az államosításkor a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá került, az ún. „B" osztály-csoportba. Főprofilja a vitorlázó repülőgépek gyártása és javítása lett, de jelentős tömegben készítettek különböző faipari cikkeket és sporteszközöket is. A gyár dolgozóinak szakmai színvonala lehetővé tette, hogy vállalják a fémkonstrukciójú motoros repülőgépek javítását (1951től), sőt a gyártását is (1955-től); ezzel a magyar légierő iskolagépekkel való ellátása is fontos szerepet kapott termelésükben. A bővülő és sokrétű feladatok ellátásához a meglévő gyári terület kevésnek bizonyult. 1952-ben a gyárhoz csatolták a volt Komáromi-féle fűrészüzem területét, továbbá 1953-ig több üzemi épületet létesítettek repülőtéri részlegükben is. A munkásellátás javítására is sokat fordítottak. 1953-1955 között - kb. 1 millió forintos költséggel - 2 000 személyes szabadtéri színpad és új sportpálya épült a Szigeten. - A országos gazdaságpolitikai program (ekkor már gyakori) változásai következtében 1954-től - az eddig gyártott termékek döntő többségének meghagyása mellett - főprofiljuk a 4 és 8 személyes lakókocsik gyártása lett. A gyár dolgozói létszáma 1955-ben meghaladta a 900 főt (1956ban az 1 000 főt), a termelési érték az ötéves tervidőszakban megháromszorozódott. Az ellenforradalom jelentős termelési érték kiesést okozott. A mai nevén helyi, tanácsi gyáripar kialakulása az 1949. évi államosításokkal kezdődik hazánkban. A tíznél több munkást foglalkoztató üzemek államosítása, majd a kistőke és a kisipar visszaszorítása folyamatában városunkban és a megyében is valóságos vállalatalapítási kampány bontakozott ki. A városi tanács pl. egymás után alapította — az esztergomi volt középüzemekből és a gazdagabb kisiparosok műhelyeiből - az ún. községi vállalatokat. Irányítójuk, gazdájuk a váV 75