Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Azon helységek között, amelyeket „iparosodó városokká kell fejleszteni..." (1950-1956)
rosi tanács ipari csoportja lett. Ezek az üzemek általában 10-20 főt foglalkoztattak, gépeik, termelőberendezéseik korszerűtlenek voltak. Többhelyütt hiányzott a vezetői szakértelem is, úgyhogy e vállalatok egy része, ilyen szervezeti keretben, életképtelennek bizonyult. Ezért került sor a következő években a megye városaiban és községeiben tevékenykedő, azonos vagy hasonló profilú községi vállalatok „trösztösítésére", és a megyei tanács ipari osztálya alá rendelésére. Városunkban pl. szeszipari, édesipari, szikvíz-, jég-, szálloda és vendéglátóipari, temetkezési, kertészeti, köztisztasági, víz- és csatornamű, fürdő és strand stb. vállalat alakult, amelyek cégjelzésében ott szerepelt az „Esztergomi ..." helységjelző. Az átszervezések során aztán pl. a szesz- és az édesipari vállalatokat a szálloda- és vendéglátáshoz csatolták, s ide került a szikvíz- és a jégüzem is. A sütőipari vállalat 1953-tól a Komárom megyei Sütőipari Vállalathoz tartozott, majd „Dorogi járási Sütőipari Vállalat, Esztergom" néven működött. A begyűjtést ellátó termény- állat- és borforgalmi vállalatokat megyei szinten szervezték meg. Pontosan nyomon követni nagyon nehéz ezeket az átszervezéseket. Egyes iparterületeken eleve megyei irányítású vállalatok alakultak, később ezek decentralizálására is sor került, amennyiben egyes megyei vállalatokat a járási tanácsok hatáskörébe utaltak. - Ezeket a vállalatokat a statisztika 1960-ig „állami helyiipar" címszó alatt foglalja össze, később „tanácsi vállalatok" vagy „helyiipari vállalatok" címen találjuk meg őket. Városunkban négy ilyen esztergomi illetékességű, vagy esztergomi székhelyű tanácsi vállalatot találunk. Egyik ilyen tanácsi vállalat volt a már említett Esztergomi Fémszerelvénygyár a Szigeten. 2 9 Induló létszáma mindössze 28 fő volt. A város egyik legkisebb (az öntöde és a gépműhely együttes területe csupán 508 m 2), de egyik legéletképesebb gyára indult el mintegy két és fél évtizedes útjára. Területi terjeszkedésre lehetőségük nem volt, gépparkjuk kicsiny és elavult. Az objektív nehézségeken a dolgozók lelkesedése segítette át a gyárat. Főprofiljuk a könnyű és nehéz színesfém-, valamint vasöntvények készítése, épületszerelvények gyártása. Mivel fejlettebb technológiát nem tudtak alkalmazni elavult gépparkjukkal, az öntödei rész fejlődött gyorsabban, öntvényeiket az országhatáron túl is ismerték, pedig ezeket is nagy nehézségek árán készítették. (Pl. lágyításra az öntvényeket Salgótarjánba szállították, majd visszahozva itt menetelték és szerelték.) Az üzem bővítése, a termelőterület növelése csak toldalék-épületek felhúzásával volt lehetséges, ezek pedig a műhelyektől és az irodáktól vették el a természetes fényt. A gyár dolgozói létszáma 1955-re elérte az 50 főt. Az Esztergomi Fatömegcikkipari Vállalat az Oltóssy-örökösök államosított szagosmeggyfa- és botgyárából 1951-ben alakult 3(!) dolgozóval. 3 0 1955-ben már 50 főt foglalkoztatott, megyei irányítás alá keV 76
