Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Baják István: A SZIM esztergomi marógépgyára

db-ot állítottunk elő, ami a gyár megerősödött termelési adottságai mellett is figyelemre méltó teljesítmény. öt év alatt a gyár dolgozóinak létszáma a négyszeresére emelkedett, 1953-ban elérte az 1 005 főt. Ugyanezen idő alatt a termelési érték mintegy hétszeresére növekedett. Ez a rendkívül gyors növekedés a nagy beruházások és az új technológia bevezetése révén, ezzel párhuzamosan valósult meg. Nehézségek is jelentkeztek, mert hiszen a 9 féle régi termék és a 8 féle új gyártmány bevezetése sok problémával járt. A termelés mintegy 70 %-át továbbra is exportra gyártottuk. Az államosítás után a legkiválóbb dolgozókat a termelőmunkából kiemelték, a gyárban és más társadalmi funkcióban kaptak feladatot, ezzel egyidőben tömegesen alkalmaztunk új, képzetlen munkaerőt. Ez a város helyzete szempontjából is rendkívül nagy jelentőségű volt, mert a közigazgatásból, kisiparból, mezőgazdaságból és háztartásból felszabaduló városi munkaerőfelesleg elhelyezkedését jórészben a gyár biztosította. A gyár tervét évenként 50-60 %-kal emelték. Ezeket a feladatokat esetenként mennyiségileg sem tudták teljesíteni, és még nagyobb probléma volt a nem kielégítő minőség. 1953—54-ben súlyos helyzet alakult ki, részben az erőltetett fejlesztés, részben az országos gazdaságpolitika következtében. A nehézipar fejlesztését átmenetileg megkérdőjelezték, a belföldi felhasználást úgy korlátozták, hogy a gyár elé kitűzött jelszó „csak export gépet gyártani" volt. Nehezítette a gyár helyzetét, hogy 1953-54-ben több ezer db kukoricamorzsolót, darálót és mezőgazdasági kisgépet is kellett gyártani. Az 1956-os ellenforradalmi időszakban visszaesett ugyan a termelés, de végül is a fejlődés, a haladás erősebbnek bizonyult a műszaki életben, a termelésben, a társadalomban egyaránt. Az ellenforradalmi események alatt az országos helyzethez hasonlóan a gyárban is szünetelt a munka. Az ötvenes évek elején a gyárba beáramlott nagy számú dolgozó között olyanok is akadtak, akik a régi rendszerben katonatisztek, rendőrök vagy jómódú gazdálkodók voltak. Ezek hangadóként átmenetileg befolyásolták a gyári dolgozók egy részét. Azonban a dolgozók többsége józan mértéktartással viselkedett. Végeredményben a gyár termelőberendezései sértetlenek maradtak, a hangadók többsége később disszidált. A helyzet az év végére konszolidálódott, 1957 elején pedig már normális termelőmunka folyt. Az 1953. évi termelési színvonal 1956-ban visszaesett mintegy 80 %-ra, 1957-ben azonban már újra elértük a korábbi szintet. A sikerek és nehézségek évtizedét értékelve megállapítható, hogy a gyár új gazdáinak, a munkásoknak és a munkásokból lett vezetőknek sok és különösen nehéz feladatot kellett megoldaniok. Ezek az évek valóban a hősies erőfeszítések évei voltak, de megalapozták a következő évtizedek további fejlődését. Az államosítás utáni fejlődés első évtizede bonyolult, sokrétű hatások viszonyai között telt el. A gyár az államosítás után kijelölt követelményeknek lényegében megfelelt, mert egy évtized alatt a hazai szerszámgépgyártás egyik legfontosabb bázisává fejlődött. A sokféle gyártmány miatti kezdeti nehézségek után kialakult a tiszta szerszám348