Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Baják István: A SZIM esztergomi marógépgyára

gép profil, és megkezdődött az új termékek gyártása is. Ezeket már az állami, szocialista ipar termelés-szervezési lehetőségei között sorozatban gyártottuk. Jellemző, hogy a rohamos mennyiségi növekedést elsősorban extenzív eszközökkel értük el, bár a munka termelékenysége is mintegy 75 %-kal növekedett. Mégis meghatározó fontossága volt az új munkások tömeges munkábaállításának. Ezekben az években a szakmunkásképzés elfogadott formája az ún. „átképzés" volt, hat hónapos szakmunkásképző tanfolyamon, termelőmunka mellett az új szakmunkások százait képeztük ki. Az iparitanuló képzés új útját választottuk, a gyárban saját iparitanuló iskolát létesítettünk. A város és város környéki településeken a fiatalság nagy számban választotta a vasas szakmát. Az államosítás utáni első évtizedben kb. 900 szakmunkást képeztünk, köztük a nők aránya elérte a 20 %-ot. A korábbi kisipari vagy legfefjebb kisüzemi módszerekről áttértünk a viszonylag jól szervezett „gyári" rendszerre. Ezt nemcsak a mennyiségi növekedés indokolta, hanem a termelés sokrétűségének bővülése is. Olyan új technológiai ágazatok honosodtak meg, melyeket korábban a gyárban nem ismertek. Ilyen volt pl. az igényes komplett fogaskerékgyártás. A minőségi követelmények az egyre szigorúbb exportelőírások miatt évről évre emelkedtek. Az előbbiekben vázolt gyors változásokhoz és fejlődéshez az alapvető feltételeket az állami beruházások biztosították. Az eredmények mellett súlyos problémák is adódtak, részben a munkaerő képzettségi színvonalában bekövetkezett felhígulás, részben a minőségi problémák miatt. Az államosítás után a gyárban megerősödtek a társadalmi szervezetek. A gyári pártszervezet volt a legfőbb irányítója és szervezője az egyre inkább szocialistává váló üzemi életnek. A pártszervezet a gazdasági vezetők támogatásán és ellenőrzésén kívül mindig segítette a szakszervezetet, a DISZ-t, az MNDSZ-t stb. A szakszervezet az üzemi bizottság és a bizalmiak révén betöltötte a dolgozók érdekképviseleti szerepét, és a termelőmunka segítsésében is nagy szerepet vállalt. Ezekben az években a dolgozók anyagi helyzetének közvetlen konkrét segítésén túlmenően (mint pl. élelmiszerek beszerzése) a szakszervezetnek döntő szerepe volt a szocialista bérezési elvek érvényesítésében, a szocialista kultúra életrekeltésében és felvirágoztatásában, a sportéletben, a szocialista munkaversenyben. Az államosítást követő években erős, életképes, jól szervezett SZIT, később DISZ ifjúsági szervezet működött. A fiatalok a gyári élet minden területén hallatták szavukat. Az élénk szervezeti életen belül is kiemelkedő volt az ifjúság kulturális tevékenysége. A gyárban az 50-es évek kezdetétől gyorsan terjedtek a szocialista munkaverseny különbözői formái, mint pl. a Sztahanov-mozgalom, és jelentős politikai események alkalmával egyéni, üzemi és gyári munkaverseny-megmozdulások születtek. Esztergomban az első élmunkás gyárunkból került ki Cser Géza vasöntő személyében. Az évek során kialakult egy olyan új vezetői gárda, amely nehéz viszonyok között odaadóan és áldozatosan dolgozott. A vezetők egy része nagy szakmunkás tapasztalattal rendelkezett ugyan, de a vezetést tanulni kellett. Mellettük tömegesen kaptak megbízást olyan ká349