Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - V. fejezet: Esztergom ipari város (1945-1982) - Összegzés
kedelmi, közlekedési, pénzügyi stb. vállalatok, egységek működésének szükséges feltételeit is. A helyi tanácsi költségvetési kiadások nagyobbik hányadát a műszaki és szociális infrastruktúra fenntartása teszi ki. 1968-tól a helyi tanácsok a tulajdonképpeni (a működésüket biztosító) költségvetés mellett ún. fejlesztési alappal is gazdálkodnak. Ez utóbbiból kell megvalósítaniok a műszaki és szociális infrastruktúra fejlesztését (kommunális ellátás, lakásépítések stb.). Ekkortói nagyobb önállóságot is kaptak az említett forrásokból származó pénzekkel való gazdálkodáshoz. Az más kérdés, hogy hol, milyen mértékben tudtak élni ezzel az önállósággal. Városunk infrastruktúrájának fejlesztése döntő hányadában a központi pénzjuttatásokból valósult meg. Különösen gyors ütemben fejlődött a város a hetvenes évtizedben. 1961 és 1970 között - az ún. községfejlesztési alapban (KÖFA), majd 1968-tól az egységes Fejlesztési Alapban - mintegy 104 millió forintot (folyó áron) fordíthatott fejlesztésekre. Ezzel szemben pl. 1976-80 között, öt esztendő alatt kb. 619 milliót. Valamivel több - kb. 692 millió - volt a költségvetési kerete; tehát mintegy 1 311 millió forinttal (folyó áron) gazdálkodhatott az esztergomi Városi Tanács. 1981-ben 188 millió, 1982ben 138 millió forintot ruházott be a tanács; ebből kommunális célokra 85, illetve 60 millió jutott. 4 5 A központi pénztámogatás mellett jelentós összeget tesz ki az a segítség, amelyet a város az iparvállalatoktól kapott és kap. A vállalatok dolgozóinak társadalmi munkái a város építésében, szépítésében, az „egy gyár — egy iskola" mozgalom keretében nyújtott támogatások, a Technika Háza és a különböző szociális, sport-, üdülési (és üdültetési), kulturális stb. objektumok létesítése és működésük biztosítása többszáz milliós összeget tesz ki (tán megközelíti az egymilliárdot is). Pénzben ki sem fejezhető a politikai, ideológiai területeken és a város közéletében kifejtett tevékenység. S hogy még van tennivaló bőven? Az együttműködés javításával, az átgondoltabb és dinamikusabb városépítéssel sok minden megoldható lenne - nagyobb pénzberuházások nélkül is. A város saját bevétele is nagyobb lehetne, ha volna saját termelőszövetkezete, ha — éppen a hetvenes években - nem szünteti meg az építő szövetkezetet, nem mond le a kenyérgyár és a vendéglátó vállalat saját kezeléséről. (Ez különben akkoriban országos jelenség volt: a helyi tanácsok „szívesen vették" a megyék recentralizáló — az 1968-as gazdaságirányítási koncepciónak ellentmondó - törekvését. Megszabadultak a gondoktól (gyenge minőség, alacsony hatékonyság, pénzhiány stb.). Nem számoltak azzal, hogy csökken a beleszólási joguk saját területük ipari, kereskedelmi életének fejlesztésébe, s kevesebb lesz a saját bevételük.) Ebből adódik, hogy az esztergomi Városi Tanács saját forrású bevétele is elég kicsiny. Az 1980-as évben pl. költségvetési bevételéből 17,8%, fejlesztési alapjának bevételéből pedig 26,1% származott „saját erőből", helyi forrásokból. 4 6 Ez az arány „visszafelé és előre is" általánosítható egy-két százalék plusz-mínusz eltéréssel. 247
