Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - A hajdan legfejlettebb magyar város (977-1241)

Esztergom világi és egyházi központ voltából következően az ország minden tájáról ide küldték a várispánok a legfőbb földesúrnak, a királynak járó szolgáltatásokat (termény- és egyéb adókat, a vámokat, ajándékokat stb.), s ide érkezett az esztergomi érseket és püspökséget megillető tized.

6 A királyi udvar és várispánság szabad szolgáló népei (katonák, udvarnokok, kézművesek stb.) a város piacán - pénzért szerezhették be szükségleteiket. Egyre élénkebb árucsere bontakozott ki a szomszédos királyi és egyházi jobbágyfalvak lakóival, akik feleslegeiket az esztergomi piacra hordták. A gyakori királyi és egyházi hivatalos és ünnepi alkalmak ide vonzották a közelebbi és a távoli környék kézműveseit, kereskedőit is, s közülük sokan végleg le is telepedtek Esztergomban. A távolsági kereskedelem luxuscikkekkel (drága fűszerek, kelmék, ékszerek, fegyverek) látta el a királyi és egyházi előkelőségeket. Magyarország szívében, Esztergomban tehát viszonylag magas szintű árutermelés és árucsere bontakozott ki, s ahogyan szélesedett a társadalmi munkamegosztás a városon belül, valamint a város és közelebbi-távolabbi környéke között, úgy nőtt — a kereskedelemmel együtt — a kézműipar jelentősége. Esztergom vásárváros lett, s ,,. . . az ország árumegállító joggal felruházott első városa. Piacán mutatta be portékáját a külföldről érkező s a külföldre induló távolsági kereskedő. A királyi udvar s a kiváltságos esztergomi polgárság, az ország első nem nemesi kiváltságú osztálya elsőkézből vehette meg a nemzetközi kereskedelem . . . árucikkeit, ... a híres esztergomi latinusoknak dunai naszádjai és úti málhás-szekerei áruikkal Bizánctól Kijevig, Regensburgtól Velencéig, a Rajnán túli Gandtól a dél-itáliai Apuláig rótták Európa vízi és szárazföldi országútjait. . . . E város jóléte és gazdagsága tekintetében vetekedett Dél-, Kelet- és Nyugat-Európa metropolisaival . . ."

7 Esztergom — azaz a Várhegy és a mellette fekvő, falakkal körülvett királyi város - közel három évszázadon át a magyar gazdasági-társadalmi fejlődés élvonalában haladt. Helyzetéből következően kedvező gazdasági lehetőségeket teremtett a szomszédságában (gyakran közvetlenül a városfalak külső tövében) fekvő számos apró település virágzásához is. A királyi város lakói a király alattvalói voltak, zömükben világi és szabad polgárok. Közülük a gazdaságilag legnagyobb erőt a kereskedők képezték. Mellettük a számukban legjelentősebb agrárpolgárságot (földművelők és bortermelők), valamint a kézműves polgárságot találjuk. Ilyen tömegű polgárosuló népességet az akkori Magyarország kevés városában lelhettünk, hiszen hazánkban a jobbágyi-paraszti kézmű- és háziipart csak a XIII. századtól kezdi felváltani a városi kézműipar. 19