Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - A feudális egyház, majd a török jármában küszködő város (1241-1683)

Mivel bennünket az esztergomi ipar/története érdekel elsősorban, megállapíthatjuk, hogy a mai esztergomi ipar hajdani elődei, az első esztergomi mesterek a helyi és a közvetlen környékbeli, eredetileg háziipari tevékenységet végző jobbágyokból, félszabad és szabad udvari szolgákból, várjobbágyokból lettek iparűzőkké. Hozzájuk csatlakoztak a távolabbi vidékekről, más országokból idetelepült kézművesek. A XIII, században már 17 féle iparág létezett városunkban. „Az iparosok többsége a ruházati és az élelmiszeripar körében tevékenykedett. Soraikban feltűnően magas a mészárosok száma, csaknem harminc. A Várhegyen a XII. században megindult királyi várpalota építése különösen a kőfaragó építők, ácsok számát növelte, külföldi és belföldi mestereket egyaránt huzamosabb időre foglalkoztatva."

8 Jelentős számot képezhettek az akkori esztergomi iparosok sorában a fegyverkovácsok, a pénzverők és az ötvösök is. * * * 2. A FEUDÁLIS EGYHÁZ, MAJD A TÖRÖK JARMABAN KÜSZKÖDŐ VAROS (1241-1683) Esztergom csillaga - alig három évszázadnyi fényes ragyogás után — fokozatosan elhalványult, gazdasági fejlődésének kezdeti lendülete megtört. A tatárdúlással (1241) kezdődő négy és fél évszázadon keresztül polgársága kétségbeesett küzdelmet folytatott életéért, létéért, városi jogainak megtartásáért. Tulajdonképpen város maradt, de a városi léthez és a városfejlődéshez szükséges gazdasági alap nélkül. Hazánkban a feudalizmus a XIII. századdal az érett, virágzó szakaszába lépett. Ez a korszak a XV. század végéig tartott. Ezekben a századokban Magyarország, elsősorban az agrárviszonyok területén, de lényegében minden vonatkozásban, a fejlődés tendenciáit tekintve felzárkózott Nyugat-Európához. Országszerte megindult a naturálgazdálkodás lassú felbomlása, és kibontakozott az egyszerű árutermelés törvényein nyugvó paraszti árutermelés; a várak mellett és a kedvező fekvésű településeken új és új piaci központok jöttek létre.

9 A jobbágyság terhei könnyebbedtek (szabad költözködés, bérleti jellegű földhasználat stb.), s a XV. század közepén a természetbeni jobbágyi szolgáltatasok rovására előtérbe került a pénzjóradék. Megteremtődtek a klasszikus, nyugat-európai mintájú városfejlődés lehetőségei is. Ezzel a — csak legfőbb kontúrjaiban felvázolt - gazdasági fejlődéssel szoros kölcsönhatásban jelentősen változik a magyar feudalizmus társadalmi struktúrája is. Már az utolsó Árpádok korában — a gyakori birtokadományozások következtében — megcsappant a király gazdasági ereje s vele politikai hatalma. A XIII. században felbomlott az István által létrehozott királyi vármegyerendszer, s helyébe a nemesi vármegyei rendszer lépett. Hunyadi Mátyás (1458-1490) halálával gyakorlatilag összeomlott a magyar központi állami hatalom, s megnőtt a feudális uralkodó osztály gazdasági és politikai hatalma.

1

0 Bár az Aranybullában (1222) még megfogalmazódik az „egy és ugyanazon nemesség" elve, a gyakorlatban - a differenciálódás következtében - az uralkodó osztály két főrészre tagozódik: a szegényebb köznemesek és a gazdag főurak és főpapság rendjeire. A XV. század közepére az erősödő városi polgárság is helyet kapott az uralkodó osztály „soraiban", s harmadik rendként részt vehetett az országgyűlések munkájában. 20