Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

lamiféle kompromisszumos baráti kapcsolat szövődött tehát az Est-lapok szabadkőműves, a Népszava szociáldemokrata munkatársa és az esztergomi új ásatások mellé még a „modernséget" is felmutatni igénylő helyi egyházi szellemiség vezéregyéniségei között. A több oldalról melengetett álmok révén válhatott valóságosabb lehetőséggé a tervbe vett vándorgyűlés; a tárlat az együttműködésnek mintegy főpróbája lett. Irodalomtörténetírásunk még talán korántsem kellő alapossággal „térképezte fel" a húszas évek közepe táján szinte gombamód szaporodó, budapesti és vidéki irodalmi és művészeti társaságok indítékait és értékét, működését és szerepét. Minden bizonnyal a konzervativizmus (és társaságai) ellenében munkáltak többnyire lehetőségeik és tagságuk jobbik részének szelleme szerint. A budapesti Vajda János Társaságnak (1926— 1952) is csekély az irodalma: két összefoglaló kiadványa mellett (1936, 1943) Szalai Imre személyes hangú, emlékezésforma kötetkéje (A Vajda János Társaság, Bp. 1975. Irodalomtörténeti Füzetek 87. sz.), Rubinyi Mózes könyve (Emlékezések és tanulmányok, Bp. 1962.), Kőháti Zsolt és Angyal Endre egy-egy tanulmánya (Irodalomtörténet, 1970. ill. 1971.) nyújthat némi tájékozódási alapot; az esztergomi Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság működéséhez pedig Bárdos István krónikája, valamint a helyi lapok. A Vajda János Társaság az irodalmi konzervativizmus ellen, Vajda János emlékének méltó ápolása ürügyén alakult, hamarosan a haladó írók és művészek szervezetének számított, megalakította a maga képzőművészeti szakosztályát (Kárpáti!), kísérleti színpadát ugyanígy. Ez utóbbi szakosztály egyik bemutatójára pl. a nemzetközi avantgarde egyik hírességét, Herwarth Waldent is meghívta, az irodalmi szakosztály pedig megszervezte Ady Endre születése 50. évfordulójának méltó megünneplését. Ám egyik előadásában Rubinyi Mózes (az alapító elnök, a Magyar Fen Club ügyvezető alelnöke, nyelvész és irodalomtörténész, ez ágon akadémikus — 1381 —1965) Vajda János katolicizmusáról értekezik, 1932-ben pedig a „szövetség reményében" Sík Sándort hívják előadónak. Sík meghívásának hátterében bizonnyal efféle „remény", de az előtérben nyilván a nagyszerű művész és ember (Ady-tanulmányok, Radnóti vállalása stb.) korszerűen nyitott szellemének elismerése áll. 1934 májusában a váli erdészlakban és kastélyban két ízben tartottak Vajdáról emlékülést, az utóbbin Németh László mondott székfoglalót. A novemberi ülésen Móricz Zsigmond tartott Vajda tragikus indíttatású lírájáról előadást. Kosztolányi és Babits többször is szerepelt: — az 1933/34-es évadban Babits Az alkotó képzeletről, a Szellemi kultúránk válságáról, Ady és Párizs kapcsolatáról szóló tanulmányokat olvasott fel; a harmincas évek eleje Babits „közszerepléseinek" egyébként is talán legsűrűbb időszaka. A Vajda János Társaság esztergomi szereplése ideién tehát tevékeny múlt és hatalmas munka áll már a résztvevők mögött: Vajda életművének és élettörténetének feltárása előadásokban, tanulmányokban és könyv39