Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

Babits ekkori ügyei és háborúi nem kevés gyanút fonhattak a vallásosan konzervatív Esztergomban a „tiszteletbeli tag" köré, bár teljesen még Féja Géza tetszését sem nyerhette el. Féjának pedig a szelídebb Bányai Kornél társaságában (az ő verseit rendszeresen közli a Nyugat, a zsurnalista hajlamú Féja innen szinte kizárta magát) a Balassa Társaság első szárnypróbálgatásainál majdhogynem döntő és meghatározó szerepe volt. Bár a legdöntőbb mégis dr. Lepold Antal prelátus kanonoké, ő lett a Társaság elnöke. Nehezen indult tehát Babits „esztergomi szellemi honfoglalása", ha a valóságos korábban szinte a várakozáson felül sikerült: művei tanúsítják, itt jól érezte magát. Vannak nemes gondolkozású és segítőkész barátai — az Einczinger-fivérek, Rosta és mások — serkentően hat a város általa megálmodott miliője és szelleme (Esztergomi riport — 1925). Ám a barátainál „magasabbról" irányítók még a névadó Balassában sem azt látják, amit Babits, aki ezzel maga is tisztában lehetett, értesülvén a Társaság első Balassa-díszküzgyűléséről (1926. december 12.), megismerve Bányai Kornél előadásat az 1927-ben megjelent Tanulmánykötet lapjairól; közvetlenebbül pedig a személyes híradásokból, talán a helyi hírlapok tudósításaiból tájékozódhatott. A helybéliek pedig a Nyugat Könyvről könyvre rovatának 1924. április l.-i tanulmányából, foghatták (volna) fel a különbséget. Ebben Babits Dézsi Lajos „Balassa összesével" vitatkozik, Dézsi Balassa-képével, az összeállítás hibáival és buktatóival. A „Balassi Bálint minden munkái" című gyűjteményt (1—2. köt. — 1923), Dézsi Balassiportréját, életrajzi kronológiáját és ennek következtetéseit egyként ízekre szedte, és a maga „Balassa-képét" fontosnak tartva a tanulmányt bevette mindkét további gyűjteményes esszé-kötetébe (Élet és irodalom — 1929: Írás és olvasás — 1938), itt már jegyzetben utalva mindarra, aminek hatása alatt a portré született. Az „esztergomi Balassa-képpel" ez bizony alig egyezik. Es újat és eredetit mutat fel Balassáról, majd a költő esztergomi előadása is, bár ennek gondolatköréről csupán a helyi tudósításokból értesülhetünk. A minden bizonnyal leírt szöveget nem őrzik a kötetek és nem őrzi a hagyaték; ha fellelhető lett volna, akkor a Gál István szerkesztette Arcképek és tanulmányok című Babits-kötetben (1977) lenne megtalálható. (Bár ez sem „összes", csupán a korábban megjelent gyűjteményeket kiegészítő válogatás). Időközben mégis napfényre került és meg is jelent az itteni Balassa-előadás, Ambrus Katalin bevezető tanulmányával (Babits Balassi-képe) a Petőfi Irodalmi Múzeum „Mint különös hírmondó" Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára c. gyűjteményének (1983) 81—96. lapjain olvasható. Különben a húszas évek második felében minden nagyobb vidéki városban rendre és szaporán alakulnak a különféle fajsúlyú egykori helyiekről elnevezett társaságok, a klebelsbergi neokonzervatív művelődéspolitika (egyben az újjászerveződés) édes gyermekei. Közöttük nagyszerűek, pl. Debrecenben Adyé. Még Babits is tett a Vörösmarty Akadémia újraélesztésére kísérletet 1925 elején; de az 1918 telén alakult társaság szellemi folytatása a legkeményebb hivatalos ellenállásba ütközött. így a költő az 80