Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

átlagosnál jobbat aligha láthatott az esztergomi Balassa Társaságban, pedig ennek tiszteletbeli tagja lett. Bizonyára a gesztus kedvéért és a barátok iránti tiszteletből vett részt személyesen — először 1927. december 13-án — a Balassa Társaság irodalmi estjén: itt került sor három Babits-vers előadására — Szántó Magdolna a Cigánydalt, a Szaladva fájó talpakon kezdetű és a Csillagokig! című verseket szavalta el —, majd Rosta József „levelező tag" Babits Mihály írói arcképe című székfoglalójára, amelyet bizonnyal őriz a családi hagyaték. A költő művére és a mű jelentőségére Esztergomban először Rosta előadása nyithatta fel az irodalomértő közönség szemét; Babits és Török Sophie együttes jelenléte pedig bizonyosan emelte az előadók és a közönség hangulatát. Az író-pár részvételét már a december 11-i számukban ígérik a helyi lapok: az Esztergom, az Esztergom és Vidéke. Egyébként 1927-ben ez már a Társaság harmadik irodalmi estje volt. Az elsőt (január 17.) Féja Adyról szóló előadása uralta, nem kissé borzolva a helyi közvéleményt. A decemberi irodalmi esten előbb Walter Margit „rendes tag" költeményei, Fülöp Ferenc „lev. tag" novellája hangzottak el (mindkettő székfoglaló!), de a két helyi nagyság eleven bemutatkozása aligha csábította Babitsot. (A Hölgyről emlékezéseiben Féja gyilkosan ír; bár igaz, hogy többnyire másról sem másként.) „ ... A hírneves írót különben joggal esztergominak mondhatjuk, mert városunk rendes adófizető polgára lett itteni kis birtoka és nyaralója révén, ahol már sok kedves verse és legutóbb nagy regénye is megszületett ..." — olvashatjuk az Esztergom és Vidéke tájékozott beszámolójában (december 18.). A cikkíró a költőpár jelenlétét és „a közönséo lelkes ünneplését" külön kiemeli. Az Esztergom egyidejű számában ugyanígy, és mindkét beszámoló az est legkiemelkedőbb momentumának tartja Rosta előadását, idézve is belőle néhány gondolatot. Rosta nem az életutat, hanem a műveket, — ezek szellemét ismertette: a költő verseiből kibontakozó világnézetét, a görög, római és keresztény világkép szintéziséből felsejlő humanizmusát. Babits hazafiságát, magyarságát emelte ki, Európa, a kereszténység és a magyarság együttes jelenlétét fedezve fel verseiben. Sorra idézte az esztergomi verseket is, nemcsak a Dante-fordítóval foglalkozott, de a dantei humanista gondolkodással vont párhuzamot. Az ítélet helytálló lehet ma is. Rosta „psichológiai módszereiről, nagy elmélyüléséről, széles körű olvasottságáról és megértő szavairól" mindkét helyi lap egyként dicsérőn emlékezik: a fiatal tanítóképzős tanár nem kicsiny győzelme ez. Az 1928". március 25-i tagválasztó közgyűlésen már „rendes taggá" minősítették a Babits-előadás után. Babits az általános ünnepléssel, verseinek szép elmondásával és az előadással bizonyára elégedett lehetett, örömmel vállalt szereplést a „második Balassa-díszközgyűlésre". Székfoglalóját igérte meg, amivel az esztergomi híveknek és az alapszabályoknak egyaránt tartozott. 1928 elején erősen megélénkült a Balassa Társaság működése: az előző évi „Balassa-ünnepélyt" ezúttal „Balassa-bál" követte (február 5.), majd 81