Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Vass Előd: Esztergom felszabadulása a török alól 1683-ban
Lesújtó hatással volt rájuk a csúfos párkányi csatavesztés is, amelyet a város falairól néztek végig. Ekkor sokan megrémültek közülük, és a feladásra gondoltak. A szövetségesek is ilyen híreket kaptak táborukba: ezért is siettették az ostromot. Amikor október 25-én este a bajor csapatok első támadásuk során a Kis-Város kapuit szekercékkel szétverték és benyomultak a vár alatti városba, csekély ellenállásba ütköztek. Az egész várost pár óra alatt birtokba is vették, a kapuerődítményekkel és a Víztoronnyal együtt. A következő napon, oktober 26-án a város körül felállított császári ütegek, a túlsó partról pedig a lengyelek ágyúzták a várat. Az egyetlen nap alatt behullott mintegy 7000 lövedék — a bombák, tüzes golyók és gránátok — nagy kárt tettek; a török védők ilyen arányú tüzérségi csapást addig még nem tapasztaltak. Az ostromárok közvetlenül a várhegy tövében húzódott: az ide elsáncolt császári gyalogságot a várbeliek lehajigált kövekkel és gyújtó bombákkal igyekeztek megsemmisíteni. Még ugyanezen a napon — 26-án a császáriak a vár déli tornyánál felrobbantottak egy aknát, amely kocsiszélességű rést omlasztott a falban. Délután a lengyel király és Lotharingiai Károly elhatározták, hogy megadásra szólítják fel a.törököket, még pedig a lengyel király nevében. Este Ibrahim pasa, a török védősereg főparancsnoka fogadta Szobieszki hadiköveteit, és egy napi gondolkodási időt kért. Erre Lotharingiai Károly minden irányból ismét több óráig lövette a várat. Az erős tüzérségi támadás hatására még aznap éjjel 11 óra körül, egy török főtiszt érkezett a császári táborba és jelezte a feladás (capitulatio) elfogadását. A két lengyel hadbiztossal még aznap éjjel megegyeztek a feltételekben, s ezeket kilenc pontban foglalták össze: 5 6 1. A védők minden ágyút, lőszert, lőport, s lőfegyvert a várban hagynak. 2. A várőrség két napi élelmet, valamint ruházatát, bútorait, edényeit viheti magával. 3. Lotharingiai Károly szekereket biztosit a várőrségnek, hogy málháját a Dunához szállíthassa. 4. Az eltávozáshoz hajókat kapnak, amelyeket több fordulóban is felhasználhatnak. 5. A védők a még el nem szállított málhát ideiglenesen elraktározhatják az alsó városban kijelölt és jól őrzött házakban. 6. A hajón távozó védőknek maguk közül kell hajósokat kiállítaniuk. 7. A szerződés pontjainak életbeléptével a vár kapuja azonnal megnyitandó, itt a császári csapatok elhelyezkednek; a török őrség pedig, amint a kocsik és hajók útrakészek, elhagyja a várat. 8. A várban őrzött keresztény foglyokat mind felszabadítják. 9. A védők nejeikkel és gyerekeikkel, kézi fegyvereikkel, lovakkal, tevékkel, zsákokkal, csomagjaikkal — az előbbi feltételeket megtartva — szabadon eltávozhatnak. A megállapodás értelmében október 28-án kora reggel két császári zászló450
