Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Vass Előd: Esztergom felszabadulása a török alól 1683-ban
alj a vár kapujában helyezkedett el. Először a túszok kicserélése folyt le, majd a várból a főtisztekkel az élen kivonult a török védőrség. Szobieszki János lengyel király és Lotharingiai Károly megszemlélte a kivonulókat, sőt még beszédbe is eredtek Ibrahim pasával. A törökök egy része a szárazföldön kocsikkal távozott Budára, másik részük pedig tíz hajón hagyta el Esztergomot. Ugyanekkor a várból 25 fogoly szabadult ki. 1683. október 31-ig a szövetséges sereg is eltávozott. Esztergom feladásával 1683. október 28-án 130 éves török uralom szűnt meg itt, mégpedig végérvényesen: a következő évek visszafoglalási kísérletei hiábavalók voltak. Ám ez a kapituláció túlnőtte egy örvendetes helyi esemény kereteit, két vonatkozásban is. Egyrészt példát jelentett: a további felszabadító várharcok során a székesfehérvári, az egri, a gyulai, a kanizsai és a szigetvári török védősereg is ezt az Esztergomban kimért kilenc pontos „egérutat" választotta, amikor helyzete tarthatatlanná vált. Másik jelentősége a hely stratégiai fontosságán alapszik, és időben is, terben is meg messzebbre mutat mint az első. Megfogalmazását zárszóként iktassuk ide Szobieszki János király Esztergomban kelt leveléből, amelyet október 28-án, a visszavétel napján XI. Ince papának küldött: „.. . . Esztergom, Magyarország prímásainak ősi székhelye, a meredek sziklán levő vár, melybe szem alig hatolhat be, mely terjedelmes adózó tartomány és a Duna felett uralkodik, nemcsak a túlsó Magyarországnak, hanem Görögországnak és egyéb hatalmas országoknak kulcsa, melyek felett a porta hatalma rettenthetetlennek tartatott, a Lotharingiai fenséges hercegnek, a bajor választó fejedelemnek személyes és az egész seregnek közreműködésével, a kereszténységnek harmadik napra megadással birtokába jutott." 5 7 439
