Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Vass Előd: Esztergom felszabadulása a török alól 1683-ban
— megerősített — zsitvatoroki béke korában csupán kisebb térnyerő portyázások folytak. Közel fél évszázados szünet után a török nagyvezér, Köprülü Mehmed pasa ismét Szulejmán szultán és Szinán pasa útvonalan, a Duna völgyében kezdett újabb nagy támadó hadműveletbe, de csak közvetett célja volt Bécs elfoglalása, mert előbb Bécs oldalsó szárnyait szerette volna meghódítani. Rasid Effendi oszmán-török történetíró szerint Köprülü Mehmed nagyvezér serege 1663. augusztus 19-én Esztergomnál készített új hajóhídon vonult át a Dzsigerdelen melletti táborba. Ez a hajóhíd az Esztergom Kis-Város (ma Víziváros) Malom bástyájától vezetett Dzsigerdelenre. 4 3 Forgách Ádám érsekújvári főkapitány erről a török felvonulásról ellenőrizhetetlen híreket kapott: úgy tudták, hogy az esztergomi hajóhíd szétszakadt, és a török sereg nagyobb része az esztergomi oldalon maradt. Erre a hírre Forgách Ádám az érsekújvári őrséggel és egy kisebb komáromi csapattal Dzsigerdelen alá vonult. Közvetlenül a nagyvezér megérkezése előtt, augusztus 7-ről 8-ra virradó éjjelen megütköztek. Az ellenőrizetlen hír hamis volt: a Dzsigerdelen melletti táborban már az egész török haderő készen várta Forgách Ádám támadását, aki a túlerő ellencsapását nem tudta kivédeni. Néhány óra alatt seregének felét, mintegy 3500 embert hagyott a csatatéren; a többiek is csak fejeveszett futással menthették meg életüket. A törökök győzelme teljes volt. Ennek hatása alatt indította seregét Köprülü Mehmed pasa Esztergom alól Érsekújvár felé. Ütközben felégették Szőgyént, Surányt, majd megkezdték Érsekújvár ostromát. A sokáig ellenálló vár elesvén, — sorra adta meg magát a töröknek Nyitra, Léva, Szécsény, Nógrád, Drégelypalánk, Buják, Komját, Galgóc és Gyarmat vára is. Mindezért némi karpótlást csak Zrínyi Miklós szerzett, amikor a visszatérő török ostromsereget a Dunán való átkelésük közben megtamadta, s 1500 törököt levágott/ 4 Az esztergomi török hídfő nagymértékben kiszélesedett, s Esztergom háttérbe szorult. Egy 20 éves időszakra Érsekújvár vált az Iszlám legnyugatibb kapujává, de az út akkor is csak Esztergomon keresztül vezetett hozzá. A komáromi őrség még 1663 őszén megtamadta és felgyújtotta az esztergom—párkányi török hajóhidat, de ez tartósan nem változtatott az új helyzeten. A következő, 1664. évben augusztus 1-én Esztergom — Érsekújvár — Léva közelében kisebb császári sereg tartózkodott, amely merész támadással lerohanta a párkányi török Dzsigerdelen erődítést. Ekkor Iszmail bég rombolta szét a hajóhidat, hogy a császári sereg ne tudjon átkelni Esztergomba. Hadvezérüknek, De Souches-nak azonban nem is ez volt a szándéka: csak a hátát kívanta biztosítani, mert Érsekújvár ostromára indult el innen. A hamarosan megkötött vasvári béke, — amely diplomáciailag is lehetetlenné tette Érsekújvár visszafoglalását — azt a katonai realitást pecsételte meg, hogy mind a két harcoló fél kimerült és emiatt vonult viszsza. A Bécs elleni harmadik nagy török hadjárat is emiatt omlott össze. Egyetlen megmaradt nyeresegét: Érsekújvár hadászati jelentőségét pedig gyakorlatilag semlegesítette a tőle északra lévő kisebb várak visszaloglalása és a Vág melletti Lipótvár kiépítése. 432
