Esztergom Évlapjai 1983
Szabó Mária: Az esztergomi kórház történetéhez (1837—1873) — A városi könyvtár Lőrinczy emlékeinek nyomában
újat is előbb javítani kellett, október 10-én ide helyezték át a szegényeket", s a régit a következő évben már el is adták 1". Helischer rendbeszedte „az ispita és egyéb ájtatas alapítványok" pénzügyeit, s úgy találta, hogy a tőke 27 203 forintra emelkedett, s ebből már el lehet kezdeni a közélelmezést. „Konyhai szerek"-et vásároltak, s a szolgáló bérét duplájára emelték, hogy ,,a gazdasszony kötelességét viselni tartozzék". 1336. július elsejétől főztek a szegényekre, 20 főre. 1 1 A költségeket tehát az alapítványból fedezték, eszerint téves az a közhiedelem — amely bizonyára Borovszky 56. lapjára 1- vezethető vissza —, hogy Helischer József az aggok háza alapítója; ő csak hivatalánál fogva lelkiismeretes, ügy buzgó továbbfejlesztője. Alapossága odáig terjed, hogy — a tanácsi jegyzőkönyv szavaival — kijelenti: „Ennyire terjedvén tehát csak az intézetnek ereje, a kórház felállíttatásába még béereszkedni nem tanácsos, mert a betegekre könnyen szert tehetvén azok rendes fenntartások tömérdek költségekbe kerekedne, és végre a megenyhült szegények sorsa is veszélyeztetvén az intézet maga is megenyésztetne." 1' 1 T. i. ezt megelőzőleg Palkovics Káról" javasolta az intézeten belül a kórház létesítését: „Legtisztább négy szobák találtatnak az érintett kórházban, ahová különféle betegek bévetethetnének, mert minden ház és minden céh bizonyosan inkább fizetne ide, mintsem a Budai Irgalmas Barátokhoz." 1''' S 1837-ben hirtelen megszületik a „bete^ház" tervezete. Mi történt közben? Bleszl Albert városi polgár Helischer segítségére sietve „részint privát adakozásból, részint pedig maga erszényéből" „betegházi eszközök"et vásárolt. 1"' Az eszközök leltára sajnos megsemmisült, de más forrásból megtudjuk: „Pleszl Albert községi tanácsos ... felebaráti adományokat gyűjtvén egy 13 beteg-aggyal ellátott beteg-intézetet állított fel." U i 1837 farsangján táncmulatságot is rendeztek a Magyar Királyhoz címzett vendégfogadóban a kórház javára. Ennek tiszta jövedelméből és az adományok maradvanyából még egy 1500 forintos alapítványra is tellett. 1 7 Ez a fenntartáshoz azonban nem elégséges, érzi ezt a kórházi bizottmány is, s a működési tervben kijelentik, hogy a céhek rendszeres anyagi hozzájalulást ajánlottak meg legényeik és inasaik ápolásáért, s más egyének, ha esztergomiak, napi 24, ha vidékiek, napi 36 krajcárt tartoznak fizetni. Kimondják azt is, hogy „mivel a betegek szolgálatjára s gondviselésére az ispitába béfogadott Göbl József egyedül maga elégtelen, tehát még oda egy feleséges embert felfogadni kellene, aki egyszersmind gazdai szolgálatot is tegyen" (A „gazda", aki az élelmezésről, mosásról, takarításról gondoskodik — Lőrinczynél „felügyelő", a 60-as évek jegyzőkönyveiben „gondnok" néven szerepel.) A két férfi a kórház, az asszony pedig a szegényház pénztárából kapja havi 50,— Ft fizetését. Ezenkívül az épületben lakást és tüzelőfát is kapnak. A kórházat Effner Ferenc sebész úr fogja „kormányozni", természetesen díjazás nélkül. Az ügvintéző Bleszl Albert, a főfelügyelő Helischer József. 1 8 Ezután „kór és szegények házá"nak vagy „az egyesült szegények és betegek hazá' -nak nevezik az intézményt. E reményteljes kezdetet nyomban követi az 1838-as nagy árvíz. Az új ispita is alaposan megrongálódott, úgyhogy újjá kellett építeni. Packh János ingyenes terve alapján, Helischer József és Bleszl Albert uraknak 358
