Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

A vers hangvétele — az alkalmi versekre jellemzően — bizakodó, bátorító. Üdvözli a munkásifjak társaságát, úgy érzi, méltán választotta a munkásokat verse témájául, mert korát leginkább a munka és a munkás jellemzi. A történelem ezen új osztálya még nem vált uralkodóvá a költészetben, a jelennel foglalkozó költemények is szívesebben választották témájukul mindazt, ami a népben extrém volt, például a betyárokat. A múlt irodalmának és a múltbaforduló irodalomnak a középpontjában sem az alkotók: a semmiből valamit teremtők álltak, hanem a hősök, mindig a rombolók, sohasem az építők. Mintha csak az a panasz viszhangoznék itt, amelyet Vörösmarty a Gondolatok a könyvtárban című versében negyedszázaddal előbb így fogalmazott meg: De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belőle csinos könyv legyen, Számon kívül maradtak . . . Csepreghy a történelmet kasztszellem jellemezte folyamatként idézi, amelyben azonban, változások mentek végbe. Ezek során jutott el az emberiség arra a fejlettségi fokra, amikor ki kellett mondani: „nem szégyen tovább a kézi munka." Az író szerint a politikai és gazdasági változások velejárója, hogy el kellett ismerni a munkás érdemeit. . . . Kimondta, ám de senki nem hitte, — Mint ti, ha kísértetről hallotok — hogy munkáskéz még tiszta is lehetne ... A kísérlet szó ebben a munkásmozgalmi szövegkörnyezetben többek számára A Kommunista kiáltvány kezdőmondatát is felidézhette. Marx és Engels korszakos jelentőségű műye ugyanis ekkor már mintegy két évtizede ismeretes volt a szervezett munkásság körében. Nyilvánvaló, hogy kétkedés, hitetlenkedés fogadta sokhelyütt, különösen a gazdaságilagtársadalmilag elmaradottabb országokban. Ebben a szövegben Csepreghy éppen csak jelzi, hogy az új eszme jelen van, foglalkoztatja a munkásokat. A költeményben megnyilvánul a munkásosztály magamagával szemben érzett identitástudata, elhatárolja magát a patópáloktól, akik inkább pipázgatva végigvegetálják az életet, de nem szánják el magukat a munkára. A költőt örömmel tölti el a korszellem változása. Amíg a közelmúltban is a gazdasági és a politikai viszonyok következtében a népnek szentesítenie kellett a zsarnokságot, (valószínűleg az 1851-ben végrehajtott Bonaparte-féle államcsínyre céloz, amelyet népszavazással hagyattak jóvá: azóta Franciaország császárság III. Napóleon uralma alatt), addig mostanra úgy megváltoztak az erőviszonyok, hogy egész Európa megcsodálja a munkások termékeit, és koronás fők is meghajolnak előtte: Ma öt világrész munkatermékének Bécs, Párizs, London csarnokot emelt! 349