Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

Amikor ezeket a sorokat olvassuk talán joggal gondolunk arra, hogy a tanulmányban már említett 1865. februári esztergomi legényegyleti i­parkiállítás is, — amelyen Csepreghy pályadíjként egy aranyat nyert, — hozzájárult ahhoz, hogy az iparosból lett író olyan nagy jelentőséget tu­lajdonított a világkiállításnak. (21) A költő úgy érzi, a munkásember anyagi biztonsága megnövekedett, hi­szen szerszáma és munkaereje biztosítja számára a megélhetést. Sőt bi­zonyos mértékig fölébe is kerül az úraknak, mert munkájával mintegy szabályozza a béreket és árakat: cipész, szabó vet sarcot „ma" az úrra. Ha szorgalommal szép mintát szabott. .. E megállapítás arról árulkodik, hogy Csepreghy nem ismerte fel a tőkés és a munkás közötti antagonisztikus ellentétet, amely derűlátását bár­mely korra érvényteleníti, de az ténykérdés, hogy — éppen a szerve­zett küzdelem fokozódásának köszönhetően — a munkások létfeltételei" ebben az időben számottevően javultak. Becsült a munka embere, ha józan, — hangoztatja Csepreghy még a katholikus legényegyletből hozott meg­győződését: a munkás egyik legfőbb ellensége az ital, mert megakadá­lyozza őt az alapos, jó munkában, ami pedig nemcsak boldogulásának, de erkölcsi elismerésének is alapja. .. . „A pénz, a tőke volna ellene!" — mondatban ugyan céloz a tőke és a munkás ellentétére Csepreghy, de nem a maga, hanem a má­sok véleményeként. Ö is — mint annyi társa, inkább esélyeket lat a felemelkedésre: arra, hogy a nálunk éppen csak kibontakozó kapitaliz­musban munkával tőkéhez juthat, maga is tőkéssé válhat E remenyét táplalja a lassalleanizmus is, amelynek hatása a korai magyar munkás­mozgalomra a versben is megnyilvánul: „Hódolni kell a pénznek, ha szívósan Ha értelemmel összetartotok: A társulásban végtelen erő van . . . A munkásság szellemi felemelése az Általános Munkásegylet célkitűzé­sei közé tartozott; ennek megszűnte után pedig munkásönképző egyle­teket szerveztek, tudván, hogy műveletlen tömeggel politikai csatákat nem lehet megvívni. Csepreghy a művelődés fogalmát nem szűkítette le a kulturális területekre, kiterjesztette azt a szakmai ismeretekre, az állandó lépéstartás követelményére is — ebben egy új műveltségfoga­lom körvonalait látjuk kibontakozni. Az esztétikai értékekben szegényes, optimista hangvételű költemény az­zal a bizakodó próféciával zárul, hogy a jövőben a világ ünnepelni fog­ja a munka hőseit is, nem boldogulnak többé a tudatlanok, a dolog­talanok A vers refrénje a híres Tompa vers (A madár fiaihoz; refren­jére utal: — Ifjú barátim csak dolgozzatok! 350

Next

/
Oldalképek
Tartalom