Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

A darab központi egyénisége Pusztás. Minden cselekményt köréje épít a szerző. Mindenki Pusztáshoz való viszonyában jelenik meg a színpadon, és minden azt szolgálja, hogy ő kigyógyuljon beteges sznobságából. Ha megvizsgáljuk e sznobságot, mint a Pusztás tetteit leginkább motiváló tényezőt, látjuk: nagyon sok összetevője van. Pozitív és emberileg emelő tény benne, hogy Pusztás nem ül önelégülten a négyezer holdján, a nala sokkal szegényebb nemesurakra is jellemző gőggel; elfogadja, hogy az anyagi javak egyedül nem határozzák meg az ember értékét, hanem a művészet, a politika, a tudomány szintén emberi értékek hordozója. Pusztás tisztelője az emberi szellemnek, amellyel a maga és családja fényét kívánja növelni. Sznobságának negatív oldala, hogy lányát akarata ellenére híres emberhez akarja kényszeríteni, s nem veszi tudomásul, hogy Hevesi Kálmán szolgabíró méltó a lánya kezére, még akkor is, ha nem művész. A jó emberismerő csalóval szemben azért védtelen Pusztás, mert sznobsága elvakítja, s nem veszi észre a valóság tényeit. így csalják ki tőle a négyezer pengőt. Ez azt példázza, hogy az áldozatkészség is káros, ha azt nem az ész és a jó cél elérésének vágya vezérli. A főhős — állandóan megcsalatott lobogásával és lelkesültségével — a történelmileg és emberileg saját lehetőségei alatt élő nemességet jelképezi. Öntudatlanságával, tétovaságával és önáltatásával tudatos gonosztevők prédájául esne, ha Csepreghy ezt megengedné, és nem rendelné oda az igazságszolgáltatást a szolgabíró személyében. A darab a Tartuffe-re és a Kényeskedőkre mutató reminiszcenciákat hordoz magyar miliőben. A főhős jellemének kiegészítője az anyagiakat minden esetben szem előtt tartó Birkás földbirtokos. Már a bemutatkozó mondatai feltárják legfontosabb tulajdonságát: anyagiasságát, és ellenpontozzák a főhős délibábkergetését. Birkás: Hát csak azt mondom: a tőke mindig jó, legyen az pénz, vagy szöllö-tőke! Fusztás: Vagy szellemi tőke!... Személyében Kisfaludy Károly Mokánya kísért a színpadon — nem komikus hős, de a legügyesebb, legtréfásabb párbeszédek az ő személyével vannak kapcsolatban. Kisfaludy Károly óta vígjátéki sémát testesít meg a magyar színpadon a férjre áhítozó, életkorára kényes, széplélek vénkisasszony: a Margitok (A kérők), a Lucák (Csalódások) leszármazottja itt Pusztás nénje, Ágota. Elődeihez képest Csepreghy egy jellemző tulajdonsággal bővíti karakterét: maga is ír verseket. Az egyfelvonásos vígjáték állandó humorforrása ezeknek a költeményeknek — még az átlag néző nem túl kifinomult ízléséhez képest is — alacsony színvonala. Pl.: „Pirul a rózsa és hallgat, melyet irigy szellő hajtogat". Ö követeli meg a szolgabírótól, hogy verseket írjon húgához. Az író az ő személyükben teszi nevetségessé a dilettantizmust és a fűzfapoéták rímfaragó kínlódásait. 346