Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

tika olyan jól fogadta, hogy a Nemzeti Színház titkára és dramaturgja, Szigligeti Ede fölszólította, adja be darabját a színházhoz. Elképedünk a színház ilyen mértékű nyitottságán, manapság elképzelhetetlen, hogy a Nemzeti Színház első embere fölszólítson egy huszonegynéhányéves, e?ydarabos fiatalembert, aki még ráadásul autodidakta asztalosmester is, hogy adja be darabját a színházhoz. Igaz, hogy akkoriban nem négy-öt darabot mutattak be egy szezonban, hanem kettőt-hármat egy héten. Csepreghy János visszaemlékezései szerint a darab megbukott, az első drámai próbálkozás nem ütötte meg a Nemzeti Színház színvonalát. (18.) A bukás után a kritikák olyan hangnemben nyilatkoztak, hogy a „suszter maradjon a kaptafánál..." Kevésbé ambiciózus fiatalembert a kritikák egy életre eltántorították volna az irodalomtól, de CseDreghyvel éppen az ellenkezője történt: minél erősebb volt a kritikusi elutasítás, annál erősebbé vált benne a vágy, hogy számot adjon tehetségéről. Még Esztergomban írta a Kitűnő vendég című egyfelvonásosát. A mű tulajdonképpen egy dramatizált, bő lére eresztett anekdota. Vidéki környezetben játszódik a négyezer holdas Pusztás földbirtokos házában. Az előtörténethez tartozik, hogy Pusztás a környezetében felbukkanó emberekről azt képzeli: álruhás hírességek. Volt, akiről azt hitte: Deák Ferenc, másvalakit Garibaldinak nézett. Pusztás állandóan a szellemi csillogás igézésében é» szeretné, ha négyezer holdját a szellem fénye is bearanyozná, ezért akarja feleségül adni lányát, Fánit a híresnek vélt emberekhez. Pusztás viselkedéséből és vonzalmából kitűnik, milyen átalakulásokon ment át az elmúlt évtizedekben a szellemi kultúra értékelése. Egy Csokonai-drámában vagy egy korai reformkori műben a szerelmesek sorsát meghatározó ilyen indíték és magatartásforma elképzelhetetlen lett volna, hiszen ezek a darabok (pl. Csokonai: Temoefői, vagy Kisfaludy Károly: A kérők) é^oen arról szólnak, hogy a hősnő hiába szeret bele egy szegény költőbe vaev egy szegény, de kultúrával átitatott. írogató fiatalemberbe, a zord atya ellenzi a fiatalok házasságát, s a lányt gazdag nemesúrhoz kényszeríti. A Csepreghy-darabban jelzett mentalitás azt a fejlődést mutatja, amelyet a reformkor és az 1848-as forradalom művészetorientált szellemiségével hozott létre a köztudatban. A darab expozíciójában fölbukkan egy fiatalember, akit Pusztás vett fel hintójába, s hozott haza családjához, mert Petőfi Zoltánnak vélte. Ezt a tévedést az indokolta, hogy a vándor kabát és nyakravaló nélkül ballagott az országúton, s úticéljaként a Kiskunságot emlegette. Pusztás hozzá akarja adni a lányát, annak ellenére, hogy az a szolgabírót szereti. Az atyának a szolgabíró személye ellen tulajdonképpen nincs kifogása, ha jeleskedik a költészetben, s kiad legalább egy verseskötetet. Ez az igénye abból az elvéből ered, hogy az ember, akit ő befogad a családba, mindenképpen emelkedjék ki társai köréből, anyagilag vagy szellemileg: legyen gazdag vagy művész vagy másféle híres ember. A darab végére kiderül, hogy a Petőfi Zoltánnak vélt vándor megyeszerte körözött csaló, aki társaival néfvezer pengőt csal ki Pusztásból. A csalót a szolgabíró leplezi le, és távolítja el, hogy semmi se álljon többé szerelme útjába. 345