Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

A Csepreghy Összes müveiben Magyar fiúk Bécsben címet viselő vígjátékot az esztergomi színlap Egy magyar fiú Bécsben címmel tünteti fel. Szerzőként Csepreghy Ferenc asztalos-legényt adja meg. Az ő neve nincs a szereplők között felsorolva, ám a fent említett újságcikkből tudjuk, hogy ő játszotta Netti szerepét. (Alakítójának nevét a színlap három *-gal helyettesíti.) Bárdosi Sándort, a darab főszerepét Csepreghy öccse, János alakította. A színlap fölsorolta a műkedvelő szereplők mesterségét: asztalos-, szabó-, nyerges-, bádogoslegény. A darabot bizonyára rövidített formában játszották, erre utal a megváltoztatott cím is, és az, hogy a szmlapról hiányzik Kádi neve. A kettős szerelmi cselekmény egyik szálát tehát kihúzták a játékból. Ennek két oka is lehetett: nem találtak a szerepek — különösen a női főszerepek — eljátszására megfelelő vállalkozókat, s az eredeti darab amúgy is hosszúnak bizonyult az alkalomhoz és a lehetőségekhez mérve. A színlap feltünteti, hogy: ,,Adatik több oldalról nyilvánult óhajtás folytán másodszor."' Ez a mepíp^vzés a szokatlanul nagy érdeklődésre és valóban jelentős sikerre enged következtetni, hiszen gondoliunk arra, hogv még a vándor színjátszó társulatok is csak ú<*v tudták estéről-estére megtölteni a nézőteret, ha minden este más darabot játszottak. A nagy siker nemcsak a darab esztétikai értékeiben rejlik, hanem abban, hogy az esztergomi közönséget érdekelte, milyen művel „rukkol ki" e^v autodidakta asztaloslegény, és azt hogyan játszák el a műkedvelő színjátszók, a helybeli iparosle<?énvek. Az érdeklődés tehát elsődlegesen a körülményeknek volt köszönhető, a sikert is az előbb említett ténvek motiválták, bár a darab később fényesen megállta a helyét a „valódi" színházban is, hivatásos színészek előadásában. A függelékben közzétett színlap a magyarországi munkás-színjátszás egyik első dokumentuma. A Magyar fiúk Bécsben című háromfelvonásos vígjáték nagyjelentőségű Csepreghy életében. Ez a műve nyitotta meg számára az irodalmi sikerek útját, de erre még négy esztendőt kellett várnia. Még 1865. júniusában, nem sokkal darabja nagysikerű esztergomi bemutatása után, visszament Bécsbe. Onnan hamarosan odébbállt, és Münchenben telepedett le. Az 1866—67-es esztendő telét a bajor fővárosban töltötte, de az ottani klíma annyira ártott gyenge tüdejének, hogy tavaszszal haza kellett térnie a szülői házba, Szalkára, hogy kissé helyreálljon az egészsége. A gyógyulás egy évet igényelt, s csak 1868 őszére erősödött meg annyira, hogy folytathassa kenyérkereső mesterségét: az asztalosságot. Ekkor ismét Pestre költözött, és öccsével együtt közös asztalosműhelyt nyitott, amely fokozatosan beindult. Bátyja kérésére Csepreghy János elvitte a darabot Rákosi Jenőnek, a „Pesti Napló" főmunkatársának, akit személyesen ismert, Rákosi véleménye szerint „a darab gyenge, de szerzője erős legény". (17.) Ettől kezdve támogatta az asztalost, akivel egyébként egyidős volt. CseDreghy közben dr. Szabóky segítségével kinyomtatta darabját. Ezt a kri344