Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

Arra nincsenek adataink, kinek mulatta meg Bécsben darabját, eljátszották-e az ott dolgozó mesterlegények, de azt tudjuk, hogy amikor 1865-ben hazajött Esztergomba katonasorozásra, az esztergomi katholikus legényegylet műkedvelői két ízben is előadták a darabot az egylet helyiségeiben, az egylet javára. Az első előadásról színlap nem maradt ránk, de a második est színlapját megtaláltam az Országos Széchenyi Könvvtár Színháztörténeti Tárában. (Ezt a függelékben közlöm. K. E.) Az egykorú helyi sajtóból érdekes adatokat tudunk meg az előadás körülményeiről. Az Esztergomi Üjság 1865. febr. 19-i száma beszámol az esztergomi katholikus legényegylet által február 9—12. között rendezett' iparkiállításról, amelyet 12-én ünnepélyes díjkiosztással, majd azt követően a Cseoreghy darab bemutatásával zártak. Az első előadásról ennyit árul el a névvel nem jegyzett cikk szerzője: „Hátra volna még az egyletbe megtartott színi előadás felől nyilatkoznom; azonban bár idején, érkeztem még sem juthattam a terembe, mi jóformán a legjobb recensió! Biztos tudomás után azonban ma este 7 órakor közkívánatra ismételtetik az előadás, hisszük, hogy nem kevésbé szép eredménnyel." Erre a február 19-én tartott előadásra már bejutott a cikk szerzője, és a kor színikritikájának stílusában számolt be róla. Először felsorolta a szerepeket és névszerint az azokat alakító mesterlegényeket. e»v-egy mondatban a szerepjátszás minőségére is kitért, a díszletről is ejtett egy-két szót, majd részletesen kifejtette a darabbal kapcsolatos véleményét: ,,. .. az egész előadás annyira sikerült, miszerint óhajtanám: ha e nemes egylet hasznára — még egyszer — és pedig még válogatottabb közönség előtt, mely ezen, valóban morális, kedélyes, sok költőisé^gel fűszerezett és a gyakorlati életből merített darabot, (mely a pesti színpadra is beillenék) megbírálni tudó közönség előtt — el játszaná ez ügyes társarág." Látjuk hogy abban az időben e^" átlagos színikritika nem tért ki a darab esztétikai-gondolati mondandójának elemzésére, beérte azzal, ho<*v a művet nagy általánosságokban értékelje, és megállapítsa, milyen hatást gyakorolt a darab a közönségre. Kortörténeti szempontból a cikk vége a legérdekesebb, ahol a recenzes azt az erkölcsi-politikai hatást elemzi, amellyel a legényegyleti színielőadások járnak. Mondandója két pontba tömöríthető. 1. ,. . . . Az emberiség szellemi műveltsége és fejlettsége az állam valódi erőforrása, ezért fő fontossággal bír, mennyiben az értelmileg és szellemileg kifejlett érett korú nép képes csak az alkotmányi polgár-jogokkal illően élni, és az állam-épúletnek azon szilárdságot megadni, mely nélkül tartós jólét leivirágzás, haladás nem is tételezhető fel." 2. A katholikus legényegylet az „a mentő, mely benneteket a veszélyes előítéletektől eredett könnyelműségtől, dorbélyozástól vagvis az élet legvészesebb és legragadósabb mirigyétől megment, amely benneteket az élet tévutaitól a valódi szellemiség és humanizmus legyőzhetetlen várába, az állam szabad épületébe . . . vezérel." 343