Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

Károly: Meg a sas, melyet galamb üldöz — az most már úgy divat. Kádi: Érzem a saskörmöket; rezignálok. (15.) (Kiemelés tőlem: K. E.) Miért jók ezek a párbeszédek? Mert az egyik mondat kulcsszavából következik a másik mondat, s ezek mintegy egymásra ütnek. A kulcsszavak gyakran többjelentésű szavak, így kitágítják azt a fogalmi kört, amelyről eredetileg szó van. A másik idézendő párbeszéd pedig arra példa, hogy egyeznek meg a fiatalok leendő közös életformájukban és a házassági hatalmi viszonyokban képes beszéd segítségével. Kádi: Ön nagyon jól kezeli a gyeplőt; egy cseppet sem vagyok elragadtatva, hahaha. Károly: Nem-e? — Na már tágabbra nem ereszthetem, sem a gyeplőt át nem adom, annyi áll! (Hidegen) Talán kár is volt befogatni? Kádi: Ej magyar fiú! Hát ilyen hamar eláll a szekere? Károly: Akinek nem tetszik, ne üljön a szekeremre. Kádi: Ön veszélyesnek tart engemet, ugye? Károly: Meglehet. Kádi: És én bizonyítom, hogy nem vagyok az. Károly: Hogyan? Kádi: Szekerére ülök. Károly: Vivát! Tehát újra befoghatok? Kádi: Igen, de — Károly: Talán odaadjam a gyeplőt? Kádi: Az mindig az ön kezében marad. (16.) Csepreghy humora közérthető. Megértése nem kíván különleges ismereteket, sem nagyívű képzettársításokat vagy különleges intelligenciát. Ez a humor a mindennapok tényeiben és nyelvi valóságában gyökerezik. Lényege nem a komikus jellemek mélyreható kidolgozásában rejlik, hanem a komikus szituációkban és a nyelvi poénokra épült, jólpergő dialógusokban. Csepreghy a mellékszereplőket is egyéníti nyelvileg. Kis szerepei is jól játszhatók, mert ha csak egy-két vonással is, de mindegyiknek felvázolja egyéniségét. Már ebben az első darabjában is megmutatkozik Csepreghy Ferenc jó színházi érzéke, nagyon jók az „abgangjai" és a felvonásvégei — ismerte a közönséget, s tudta, mire jön be a taps. 342